karácsony

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!!
az idei végre fehér. :)

"Karácsonyi pöri"

Tegnap össznépi karácsonyi hangultcsinálós, mézeskalácssütős, forraltboros, és egyéb alkoholos is, buli volt minálunk, a Király utcában. Sajnos -vagy szerencsére?- képek nem készültek, gy nem tudok mutatni semmit, pedig lenne mit! Első mézeskalácsom mások közreműködésével egész jól sikerült, és gyorsan elfogyott. Attila a végére egész szép kis műsort adott le, szóval jövőre nem lehet behozni majd szotyit, és elzároma fogkrémet. Akik itt voltak, tudják miért. :) Ati épp most takarít, másnaposan:)
Szóval jövőre is lesz karácsonyi pöri, hagyoményteremtő jelleggel!!
Meegyek, megnézema mézeskalácsom a sütőben.

:(

Eladó a Helena. Nem gonoszságból, de remélem nem veszi meg senki még egy darabig. Leginkább én venném meg, ha lenne hosszú távon sok feles pénzem. de nincs....

Újra itt

Helló mindenki!! Iszonyú régen írtam, és ahogyan azt kell, azóta ezer meg ezer dolog történt. Rendkívül mozgalmas nyár van a hátam mögött, mely fantasztikusan sikerült. Nagyon sokat utaztam, főleg Kövyvel versenyekre: Olasz, Pozsony, Prága, Zágráb, Manerbio. A nyaralás Montenegróban volt, csudijó volt az is, valamint Kárpátalján, Balatonon pihentettük tagjainkat. Végre volt családi nyaralás is, szintén olaszországban, a Dolomitokban jártattuk magunkat, hódítottuk a csúcsokat.

jelenleg pedig pest, nemsokára vizsgaidőszak, de utána újra utazás: február valószínúleg síelés olaszban, március pedig Anglia, a Gáboréknál. Közben tanulás, meló, meg ilyenek.

Nézzünk pár képet is azért, mert az izgibb :)

feel the sunshine...

És tűűűűzz! (hopp, ez ferde maradt...)

A balatoni csapat

Ukrajna, 1000m szintkülönbség leküzdése után, a csúcson, ami leginkább egy gettóra hasonlított...

Olaszország

Catania-érkezés Szicíliába

Salerno látképe

napfelkelte a hotelbólEsztivel, sajna ferdéna lovacskák: Eszti, Ani, Zorina Rosában A csapat

Megérkeztem a nagy útból, nagyon jó volt, dolgozgattam, üdülgettem... Szerencsére nem volt egy kemény meló, mivel csak két lóval, Anival és Estellával voltunk idén is. Szerdán indultunk, nagykanizsán felbvettük a másik magyar versenyző lovászát, mert otthonhagyta az útlevelét, aztán postojnáig vittük. Sikeresen megérkeztünk Rosába csüt reggel, lovak le, aztán alvás. Az eső zuhogott. péntek szombat vasárnap verseny, szép kényelmesen, csak semmi rohanás, a brazil szomszéd mondta is mindig hogy Holiday, és vigyorgott nagyokat. Este vacsi a Pesce D'oroban, ettem rákot! nem is volt olyan rossz. Vasárnap indulás Nápolyba, az út húzós volt, de odaértünk, ahol a hippodromban nem akart nekünk boxot adni az idióta portás, de hatalmas olasz tudásommal és egy olasz lovásszal leszerveztem a dolgot, és halomnyi rendőrlovas társaságában kaptunk boxot. Nápoly koszos és mocskos, az olaszok idiótán vezetnek. Kövy szerint hülye az összes.... Este komp, vacsi, harc a zuhanyért, sikeresen. Kedd reggel érkezés Szicíliába, Augustába: lepakolás alvás... másnap groomers on the see prgogram keretében elmentünk páran a tengerre, ismerkedés a többiekkel: The brazil guy, Hans a holland, Johanna a svéd, Lelle a svéd, a franciák, Marciello a román-olasz, szóval vegyes tásaság, mely még bővült olaszokkal, és izraelivel. Csütörtök pihi, péntek szombat vasárnap kelés meló alvás ebéd alvás meló buli/vacsi alvás és kelés ésatöbbi. Vasárnap pakolás este, Eszti fantasztikusan ugrott a nagydíjban 1.60-on, de sajna az utsó rudat leverte, de Annabell lett 4. és 5. is, szal még nyertünk is. Indulás a kompra Messinába, ami visszavitt a szeretett kontinensre, salerno, nápoly, róma, megállás hétfő este Firenzénél, pihi, vacsi, hatalmas steak szelettel küzdés, finom előételek, desszert, aztán alvás, hajnali 3kor indulás tovább, végállomás kedd 4kor kaposváron. Hazafelé szinte végig aludtam az utat szerencsére, így csak a végén szenvedtem nagyon.

Itt a nyár- utazzunk!!

Fél óra múlva indulok Olaszországba, megyek melózni egy nemzetközi díjugrató versenyre (CSIO***, ha jól tudom). Tavaly is voltam, de ahhoz képest most az is motivál, hogy nem csak Vicenzába megyünk, hanem sokkal messzebbre is, Szicíliába hajókázunk!! Mivel arra mmég nem voltam, leginkább ez a tény motivál hogy menjek. Majdnem két hétig leszek, és remélem ez azért bőven fog hozni a konyhára is, és lesz miből még többet nyaralni a nyáron! Szerencsére igen mozgalmasnak ígérkezik ez a nyár: balaton minden mennyiségben bármikor, Kárpátaljai barangolások, Dolomitok a familyvel, aztán de nem utolsó sorban Horvátország. Azt hiszem ez anyagilag talán még belefér... és még akármi is jöhet.

Hát előre

kocsmadalok

Megtaláltam a bakelit lemezgyűjtemény egy becses darabját, Szörényiék előadásában a Kocsmadalok című mestermunkát.

"Figyelj rám haver a lényeg a lé,

többi csak szép hazugság.

Mióta bezárt az Éden bazár, egy kocsma az egész világ.

nem adják ingyen a mámort sehol,

a siker egy múlékony virág,

az életben mindenért fizetni kell, egy kocsma az egész világ

Látom hogyjó srác vagy, rendes fiú,

csak kiszívták véred a nők,
te jó akarsz lenni mindenkihez,

hát nem bánom, fizess egy sört..."

"hiába fested a homlokzatot, Egy kocsma az egész világ."

régi idők dalai régi idők hangulatával, mikor a trabiban vagy a barkasban üvöltött a kazin a kocsmadalok, (és még sok más is) és mentünk valahova az ezer fokban nyáron, csak úgy hasítottuk a levegőt.

a jó kis kék trabi még a grossglocknerhez is felvitt, több ütemben. Meg is néztek minket mindig ausztriában. :)

jiiiháááá

hello hello és igen, fantasztikusan büszke vagyok magamra, ugyanis 5. lettem életem első versenyén, 19 versenyzőből, ami azt hiszem remek teljesitmény!! ezer köszönet a pacinak, Csinosnak, aki ment mint az állat, rohantunk néha nagyon, hát stilusra nem sok pontot kaptunk volna e miatt.... de beértünk, gyorsak voltunk, nem vertünk rudat, szóval hurráá! Kaptam szalagot is, az első hatot dijazták, én egy vezetőszárat nyertem. Fantasztikus!!!:) sajna kép az nem készült, nem volt senki aki fotózott volna. de majd csinálok Csiniről egy képet, felrakom a versenylovat :) Egyébként van vagy 14 éves már a drága... és köszönet az edzőmnek! most épp nem a pestinek, neki csak a lehetőségért és a lóért.
Másnap jutalmul elmentem és sütettem a hasam a Palatinus strandon, az év első strandja volt, fürödtem is, még majdnem ki is raboltak, de megláttama csávót amint pakolta ki a cuccom és odasprinteltem, közöltem vele hogy ez az én cuccom, mire ő: "ja bocsi, nem tudtam..." NA ez ám a nem semmi. De sikeresen megmentettem a pénzem, telóm mindenem. Nagyjábóll ennyi volt a hétvége. Atti túlélte a túlélőt, egyben hazaért.

Verseny...

Holnap lesz az első amatőr (nagyon nagyon az) amatőr dijugrató versenyem, ami egy nagy pillanat ám! :) Izgulni nem nagyon izgulok, mert olyan amatőr lesz a pálya, hogy tuti nem keveredek bele, lovacska haláli, megy rá az ugrásra, akárhonnan is, szóval miatta sem kell agódnom. Buli lesz:) És ennek örömére névnapomra megleptem magam egy világos lovasgatyával, amire már régóta vágytam. A témáról röviden ennyit, eredményt majd leirom. Ha lesz...
Egyébként zajlik az élet, suli meló lovaglás, épp ami jön, na meg sütés főzés mosogatás intézkedés. tegnap pl olyan isteni halat csináltam valami fantasztikusan finom mártással, hogy hajjaj! Kimondhatatlanul jó lett!!

Szurkoljatok!!!

Húsvét

Már nem hervadok el ebben az évben sem, bár ez leginkább nem a locsolóknak lesz köszönhető, akik ma itt jártak. Illatozom, dse nem mint egy friss rózsaszál, hanem inkább mint több ezer virág keveréke. Egy hajmosás majd segít. Itt voltak kisöcsém osztálytársai, és a szokásos Bogó-Steeve, akikhez társult Punczy is. Böcsületes nevén Balázs. Az osztályból a fiúk idén nem jöttek, de ezt nem szemrehányásként mondom. Szegényeket egyszer rávettem egy tesztkitöltésre, azóta félnek biztos :)
Ma meg tegnap varrtam, függönyöket pestre, és a maradékból pedig 7 kis terítőcskét a hostelbe. Szerintem szépek lettek.
Süt a nap, az élet szép, a locsolók elmentek. Éljen a húsvét, éljenek a nyulak.

egy kép

:)

Síelés

Jó volt. Szerencsére nem felejtettem el síelni, és a végén már ezerrel mentem lefelé. Első nap is levittek több piroson is többiek, de azért az még nem volt nagy élmény, csak később. Havunk is volt, napunk az csak első nap ragyogta be a tájat. Ekkor sikerült készítenem a 3 (!!!!!) fényképet is. A töltő ugyanis otthon maradt. Van ez így. :) Fárasztó dolog ez a síelés, és összességében meg kell mondjam, hogy legközelebb inkább a lovaglásra költök 80ezret. De azért jó volt.

rock'n roll

"Akárki akármit mond
leírni engem nem lehet
én nem vagyok egyszerű mondat"


a tegnapi hazautazás a Tankcsapda jegyében telt. Pazarol a világ....

Májusi hajnal

Ma 5kor keltem.... ez már önmagában is elég nagy dolog. DE nem is ez
a lényeg. (igazából5:23kor keltem fel)

6:40kor indult a vonat, és én még a király utcában ébredtem. Még haza
kell mennem a cuccért, még össze kell pakolni pár dolgot, és még el is
kell érni a vonatot. Komoly feladat ez ilyenkor, reggel, kómásan, még
talán az elõzõ esti alkohol édes mámorában.
Nagyon jól megbeszéltük, hogyan jutok ki a bezárt ajtón, meg a
kapun ugy, hogy a kulcs végül is bent maradjon. Csak azt nem vettük
figyelembe, hogy bizony a kis ablakon szúnyogháló van.... no de sebaj,
azért friss agyammal megoldottam a dolgot valahogy, én kint, kulcs
bent, ajtó ugyan nyitva maradt, de ez egyébként is a terv része volt,
szükséges kockázat. Valamit valamiért. (legalább is remélem)
Szoknyában voltam, ami estére még jó ötletnek tûnt, de reggel
(hajnalban!) ez a véleményem megváltozott. Lerohantam a lépcsõn,
akkor még nem éreztem a hideget, aztán kilibbentem az utcára...
(tényleg kómás lehettem, mert a mocskosabbik utat választottam, a
kukák mellett. persze ez nem tudatos választás volt, vitt a lábam)
Fejemben ott a gondolat, hogy mennyi idõ lehet, kb mennyi még
hazaérek, aztán még ez meg az, de ha törik, ha szakad, nekem 6kor el
kell indulni az albiból. E gondolatsor után tünt fel h hûvös van,
Konrkétan akkor ugy éreztem, hogy felül kabát, pulcsi, alul pedig
semmi... mitha az a szoknya ott se lett volna rajtam, a harisnyával
együtt... két jól megtermett csávó, ilyen securitis stílusu kékben, állt az
utca másik oldalán, és utánamfordult, ez tuti, éreztem, sõt még vmit
mondtak is, de ezt szerencsére elfoglalt agyam nem dolgozta fel.
Akkor tényleg olyan volt, hogy nincs rajtam semmi... borzasztó érzés
volt.... és ez nem vicces. aztán megláttam a trolit, amit ha 5 perccel
hamarabb kelek fel (5:18kor), simán elérek, és felpattanva rá, a drága
bkv repített volna meleg albérletem felé, ahol nem néz utánam senki.
De nem. Ekkor a 3. megtermett srác futott el mellettem, de én már
láttam, hogy a trolit õ sem érheti el, hiába fut. Persze ezt õ nem tudta,
mert tovább futott. Vele még a körúton is találkoztam, gonoszan
mosolyogtam is magamban, hogy hehe, hiába futottál, én a kitartó
rohanós tempóval ugyanannyi idõ alatt értem ide. És lihegés nélkül ki
tudnék mondani egy mondatot.
Még mindig fázom. De most már mindjárt ott leszek, és pörögnek a
percek, pörögnek a gondolatok az agyamban. Pár elismerõ pillantást
még bezsebelek, persze a jó srácok ilyenkor már alszanak, szóval
lelkemnek ez nem esik jól annyira. És egyébként is nem nekem szól,
hanem a szoknyának, ami aljas módon, hiába van rajtam, levetkõztet.
Bennem is, és másokban is ezt az képzetet kelti.
( De mindennek ellenére szeretem a szoknyát. Ezek csak pillanatnyi
utálat foszlányok, ami nem a szoknyának szól, hanem az õ indukálta
gonosz és kíváncsi tekinteteknek, és ezek közül is csak azoknak, akik
nem szimpatikusak. Akiknek ott helyben ki tudnám nyomni a szemét.
Hipotetikusan, persze)
Eszembe jut egy csomó dolog tegnap éjjelrõl. Milyen furcsa
asszociációk! Már nem emlékszem kokrétan egyre sem, csak
meglepõdtem, hogy milyen fura úton jut el a gondolat egy másik
gondolathoz.
Már annyira nem zavar hogy fázom, és kvázi meztelen vagyok, ez
ellen nincs mit tenni, majd elmúlik, még pár perc, pár lépés, és
megérkezem. Ilyenkor hajnalban, mivel ez velem ritkán esik meg hogy
ébren vagyok, mindig meglepõdöm h mennyi ember van már fent, és
teszi a dolgát, talán valaki épp most megy haza, vagy már 4kor kelt, és
ezt teszi minden nap (hogy utálhatja! mert az kizárt h élvezetbõl teszi),
és megy a munkahelyére. És ilyenkor büszke vagyok magamra, hogy a
nap e számomra rikta pillanatában én is fent lehetek, és egy vagyok a
sok ezer közül, aki szintén megy és teszi a dolgát, ilyen elképesztõen
korán. És persze ezután gyorsan eljutok arra a pontra, hogy
megtervezem mikor is jutok megint egy vízszintes felülethez, amin
aludni lehet....
Számolom az utcákat, már csak kettõ, már csak egy, már itt vagyok a
sulinál (oh basszus tegnap igazán bemehettem vona azért a könyvért,
amibõl hétfõre le kéne adni a dolgozatot), majd hátat fordítok neki, és
befordulok a rózsa utcába, és már csak a közeli cél lebeg a szemem
elõtt. És még idõben is jó vagyok. Szupi, a vonatelérés szinte már
tutinak tekinthetõ. De jó lesz a vonaton aludni!!
Végre otthon! alvótársam sincs itthon, szerencsére nem kell lopakodó
üzemmódra váltani, lehet csörögni, zörögni. Megegyem a csokis
pudingot, vagy eltegyem és a vonaton majd? Áhh, sietek inkább , és
elteszem, pedig a gyomrom elbírna egy kis táplálékot, de majd késõbb.
Nahogy lekéssem. Sose lehet tudni. emiatt állandóán parázok. Az
félévente tuti egy para minden héten, szóval igazi stressz forrás, ami
ugye káros az egészségre. Mélyen sejtem h elérem a vonatot, dehát....
mi van ha épp most robban le a troli? vagy a metró? vagy éppen fel, és
nem le??? akkor van ám igazi gáz! Szóval amig nem vagyok a szívet
melengetõen mocskos déli pu-n, addig nem nyugszom.
Visszatérve: gyorsan bepakoltam, és mindenekelõtt persze levettem
a kis szoknyát, és felvettem a most sokkal szimpatikusabb farmert.
Felsõ maradt, vele nem volt semmi bajom. Még benézek a hûtõbe,
ahonnan a kajamaradékokat bizony el kéne távolítani, mert az
igencsak csúnya, amikor bepenészedik... Szóval a tegnapi kínai
maradékába beleöntöm a finom kis marha pörkölt nokedlival
maradékot, majd ezt a felállást a kezembe téve elindulok. A fél
paradicsomot persze otthagytam magában....szegény. Majd meglátjuk
ez milyen hatással lesz rá. komoly szervi elváltozásra számítok.
Cucc kész, én is teljesen, ajtó nyit, bezár, aztán usgyi a trolihoz.
Mázlim van, pont most jön, hurrá. Nagy megkönnyebbülés. Astória,
rohanás, metró jön, elvisz. Velem szemben két cuki szõke nõcske,
persze én nem ítélkezem elsõre, õk biztosan az értelmes szõke
kategóriába sorolhatók. Egyébként nem tudom honna jön ez az utálat
bennem a szõkék iránt. mentségemre legyen mondva,a szõke
hercegeket sem szeretem. Szóval nem csak a nõkkel van bajom.
Mármint a szõke nõkkel. A metrós szõkék sem tetszettek, az egyik
gyanusan is méregetett, szóval a metrózás nyugija is el lett rontva.
Mindegy. Lényegtelen.
Végre déli, végállomás, kiszállás, tülekedés fel a lépcsõn ( de jó is ez
a pest), aztán a sokk, hogy az IC pécsre megy, pedig én azt hittem,
közvetlen Kaposvárra megy, nem kell átszállni. Na már most, van e
nekem jegyem az interpicire?!?! Ok, szerencsére van, még jó h a
jegyárus nénik figyelnek. Felszállás a vonatra, következõ sokk:
asztalos helyre kaptam jegyet!!! Már megint!!! Szembe ül majd valaki,
akitõl tutira nem lehet majd elférni!!! Mér mindig ilyen helyet adnak?
Átülök egy másikra, már majdnem alszom, amikor kelenföldnél felszáll
egy párocska, és közlik h ez az õ helyük. Ami ugye jogos. Mosolygok,
átmegyek a helyemre, ahol meglepõdve veszem észre, hogy szemközti
szomszédom eltûnt. Hurrá, lehet elnyújtózni. Még a cipõm is levettem,
és szerencsére sikerült elaludnom. Nem álmodtam, de nem is baj, nem
lenne kedvben már leírni....

Most itt ülök, itthon, ahelyett hogy aludnék még egy órácskát. De ezt le
kellett írnom. Nem lett tökéletes, hajnalban sokkal jobb gondolataim
voltak, aminek a fele már feledésbe merült rég....
Ennyi maradt. Ez se kevés.

Szép napot!! nekem meglesz!
:)

események, február...

Február egy igencsak mozgalmas hónap volt, ez azért a blogon is látszik:) Elkezdtem újra dolgozni, immár szerződve, és megkaptam az első fizumat is, amiért igencsak happy vagyok!!:) Lesz mit elszórni... na jó azért félreteszek belőle jó sokat, leendő szakképzésemre, mely rengeteg pénzt időt energiát fog igényelni, de remélem mást nem az életemből!!

Két hét múlva megyünk síelni. Én bízom benne hogy lesz hó. ha nem, akkor... bulizunk egyet a hegyek alatt.

Éppen holdfogyatkozás van kint. Szép. A következő 2008ban lesz, szóval ha ezt nem nézem most, akkor sem vesztettem, semmit. De azért megnéztem már. És tényleg fogy. Imádkozzunk az istenekhez, hogy adják vissza majd nekünk.

Éjen a tavasz!!!!

meLÓ

Meránó
jobb kézen kicsit rohantunk...de csak érzéssel
Elkezdődtek a munkás hétköznapok, és ebbe a folyamba jövő héten a suli is társulni fog. De jó is lesz... Ezért a héten kétszer is voltam lovazni, jól megdolgoztattam magam is mega lovat is, s az edzőt megkértem h készitsen pár képet rólunk, szóval most már Meránóról is lesz kép. Végre az edzés túlnyomó részében jól ment, ami engem igencsak lefárasztott... A főnök ur pedig jó fej volt, mert megengedte, hogy felüljek még plusszba, mert le kellett mozgatni még pár lovat. Szóval nagyon jó volt, tartalékolok belőle a jövő hétre is.

:)

Kitakaritottam!!! Hogy én milyen ügyes vagyok! :))

És ma még sportolni is fogok, hogy fitt legyek a sielésre. Én vagyok a szupernő... csak szerényen

Otthon

A hétvégén otthon voltam, és szombat vasárnap is sikerült lovaznom egyet, szombaton bent, és nagyon jól ment a lovacska, a korábbikhoz képest persze. Rohan, gurul előre, nagyon kemény a szája, végig tartani kellett. Lett is izomlázam mindenhol. Vasárnap meg Tamással kimentünk terepre, jókat vágtáztunk, előtte pedig bent lovagoltunk kicsit, de aznap már nem nagyon akart szépen menni Helena. Valami nem volt jó... Készült pár kép is, amikért köszönet Évának!
Azt még nem is emlitettem, hogy van új fedelesünk, ugyanott ahol még nagyon régen is volt, de ezt most szépen megcsinálták, vannak tükrök is meg nincs akkora por se. Szóval nagyon jó!!


Valamikor a hetekben megszállt végre az ihlet, és a nagy alkotási lában rajzoltam egyet. Szerintem nagyon jó lett :) Már régen rajzoltam, mostanában nem sürün van rá alkalmam. De inkább néha rajzoljak egy tutit, mint sok rosszat... Ő Decameron egyébként, egy újságból... nálunk fedez valahol. Mármint Magyarországon.

Attila pénteken elmegy sielni... ő örül, én már önző módon kevésbé, dehát ez van. Kicsit hirtelen jött.
Aztán leszerződtem a bme-re, dől a lé, dől a munka is, de ez is már csak igy van. Majd az lesz a jó ha feltalálom h munka nélkül is legyen pénz. :)
A héten vettem otthon sidysekit, nagyon tuti kabátom lesz! :) Műr csak cipö kell, meg kesztyű, meg a botom másik felét kell előkotornom valahonnan.
Tegnap elhagytama táskámat, ottmaradt Krisinél, most mehetek összeszedni. Ilyen se történt még velem!

Végre nincs több szigorlatom!!! Ez nagy nagy megkönnyebbülés. Sokadik próbálkozásra ugye meglett a személyiség, és tegnap meglett az ált is!!! igaz hogy épphogy, 30 ponttól kettes, s nekem mázli alapon ennyit sikerült betippelnem. Nem tanultam agyon magam, időm sem volt, na meg megfáztam nagyon, és hát ugy nehéz tanulni, de azért egyszer sikerült átolvasnom, szóval nagyon nagy mázlim volt. DE megvan, és ez a lényeg. A tuti átlagomat lerontotta ugyan, 4,4ről 3,91re, de nem baj. Az lett volna a csoda, ha ugy marad :). megy ez még lejjebb is szerintem ebben a két hétben.
Márciusban megyünk sielni, Franciaországba, a Mont Blanc-hoz. Már csak emiatt is csak baromi jó lehet! Láthatom európa legmagasabb hegyét, és fel is lehet libegni 3800m-re, Chamonixból asszem. Ott volt egyszer téli olimpia is. egyébként fura, mert nagy lelkesedést nem érzek, persze várom meg minden, de,... na szóval de. Nem tudom miért, mert eddig mindig is menni akartam, most meg hogy megyek, valami nem tetszik. Tudom hogy jó lesz, és az is lesz. Csak elindulni nehéz, és már előre utálom a hosszú buszozást. :) Valamit edzeni is kéne a sielésre, mert kileszek nagyon az elsö pár napban, attól tartok. A lovaglás sajna nem lesz elég. Na meg lovagolni is régen voltam, pocsék az idő, vagy tanulni kellett, vagy megfázva voltam. Na majd most otthon hétvégén.
Igy legyen!
pá

2007, üdvözlet

Már naagyon régen irtam, de most nem fogok sokat, mert tisztára meg vagyok fázva, és már fáj a fejem a géptől. Csak most már illet idefirkantanom valamit. Majd irok részleteket, történt egy s más mostanában.
A legutóbbi nagy volumenű dolog, hogy 4es lett a személyiségszigorlatom!!!!!!!!!!!! ez hihhetetlen nagy dolog, mert vagy 6odszorra futottam neki. De sikerült, s ez a lényeg! Csak ne lennék megfázva...
no ennyi volam mára.
pussz, bacikkal