Feltöltődve

Újra itt az esőben, de már feltöltődve a francia napsütéssel! Jobban is érzem magam mint a múlt héten. Visszatérés a munkába is teljes bevetéssel. Jövő héten a 7 napból 6ra be vagyok osztva, és így is csak 45 órám van. Hát hol éri meg ez kérem?? Át kell szervezni a dolgokat de nagyon. Talán holnap nekiállok. Ámmen.

Megyunk

helo, itt ulok a bristoli repteren, es ekezetek nelkul potyogok :) Mennek rendben a gepek, szoval minden ok. Napocska sut, remelem ott is fog majd Bezierben. :)

Most éppen megyünk

Ha létezik vulkánisten, hát én buzgón imádkoztam hozzá. Imáim meghallgattattanak, és beindult a légiközlekedés. Ma reggel munkába menet a kék égen egy repülő húzta kondenz csíkját, én még ennyire nem örültem egy fehér csíknak az égen! Tegyük hozzá azért, hogy a persze a ryanair lesz az utolsó aki elindítja a járatait, de ma délutántól már ők is repülnek. Van remény.
Bár az okosak szerint a helyzet továbbra is dinamikusan változik, szóval eurót még nem váltottam, de a bőröndöt már bepakoltam, azzal nem veszíthetek semmit. Minden napra van outfit, a cipő helyzet még eldöntetlen. Sajnos az időjárás előjelzés egyenlőre nem annyira biztató, de még csak szerda van.
Szóval csak pozitívan!

Holnap pedig interjúzok, de már tudom hogy az enyém az állás. A bennfentesek élete könnyű. :)

Távozz hamuuuu

Minálunk itt sütött a nap egy hétig hét ágra (azért reggel még fagy, hideg is van!), miközben én majd meghaltam ugy bedurrant a torkom, persze a szabadnapomon volt a legrosszabb, mikor máskor. Mára már csak az orrfújás maradt, de lehet hogy a vulkáni hamu allergiás tüneteket is okoz, mert viszket a torkom mint fene meg tüsszögök is...
apropó, hamu. Nahát persze pénteken, öt nap múlva repülnék franciába, hát erős kétségeim vannak. Nem akarok pesszimista lenni, de már búcsút mondtam a 24 foknak, napsütésnek, tengerparton fetrengésenek... helyette majd a bristoli reptéren jól berugunk miközben szidjuk a kimondhatatlan nevű vulkánt. Azért annak is meglesz a romantikája.

Mielőtt még kidőltem volna, voltunk a tengerparton, ahol karácsonyfákra leltünk. Szegény normand fenyők a frontvonal első vonalában keményen küzdenek a homokdűnék megvédésében. Sokan az életüket adták az ügyért a távoli szigeten