A meddőség pszichoszomatikája
Orvosi szempontból a meddőség a szervezet hibás működése, tehát valami rendellenesség áll a háttérben. Lehet, hogy a szervezetnek jó oka van nem teherbe esni? Vagyis a meddőség nem hibás, hanem helyes válasz bizonyos körülményekre? Másként: a meddőség az anya és a meg nem született utód védelmében történik? E meghökkentőnek tűnő gondolatot számos bizonyítékkal tudjuk alátámasztani.
Embernél is igaz, hogy az optimális fogamzás szezonális eloszlást mutat, akár az állatoknál. Persze egész évben születnek gyerekek, de jól ismert összefüggés, hogy vannak nem kedvező hónapok; az ekkor fogant utódok közt sokkal több lesz a fejlődési rendellenesség, a szkizofrénia, az autizmus, stb.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az evolúció a szaporodás idejének és mértékének szabályozására számos idegi és hormonális mechanizmust "dolgozott" ki, s ha a körülmények, az egyéni tapasztalatok nem kedvezőek, a szervezet erről "tudomást szerez" és "megmakacsolja magát".
Stressz és reprodukciós képesség
Számos embereken tett megfigyelés és vizsgálat igazolja, hogy az evolúciós mechanizmusok ugyanúgy hatnak ránk is, mint más állatfajokra. Háborúkban, természeti katsztrófák esetén sok nő havi ciklusa elmarad, vagy egyéb rendellenességek lépnek fel. Jól ismert jelenség az is, hogy a pubertás előtt elkezdett intenzív sport, vagy pl. a balettozás egy-két-három évvel kitolja az első menstruáció idejét. Felnőttkorban űzött intenzív sport (pl. hosszútávfutás), fitness edzés szintén vérzéskimaradást, vagyis a normális peteérési ciklus kimaradását eredményezheti. Az emberi szervezet ősi mechanizmusai ezt a folyamatos megfeszített fizikai aktivitást úgy "érzékelik", hogy a szervezet állandó harcban áll, vagy menekül, ezért a szaporodási képesség gátlás alá kerül.
Hasonló evolúciós mechanizmusra utal az is, hogy a szegény országokban az alultápláltaknak kitolódik a nemi érése, s a fejlett társadalmakban pedig megfigyelhető, hogy az erősen fogyókúrázók, vagy az anorexia nervosában szenvedők havi ciklusa elmarad, és meddőkké válnak.
A pszichológiai stressz azonban szintén okozhat meddőséget, hiszen az agy valójában nem is tesz különbséget biológiai és pszichés stressz között, a fiziológiai válasz ugyanaz.
Egy követéses vizsgálatban gyermeket tervező nőket kértek meg stressz-napló vezetésére fél éven át. A magas stresszt mutató nők kisebb arányban estek teherbe, illetve nagyobb arányban történt náluk vetélés.
Krónikus stresszben, szorongásos állapotokban, s különösen depresszióban, a hipotalamikus eredetű CRH (Az un. corticotropin releasing hormone-t (CRH-t) kifejezetten a reprodukció szabályozójának tekintjük) szintje igen magas a vérben, ezért ezekben az állapotokban könnyen alakul ki meddőség, vagy koraszülés.
Egyre több vizsgálat jelzi, hogy sokszor a meddőség hátterében emocionális stressz és depresszió áll. Egyrészt -mint láttuk fentebb- a depressziónak komoly kockázata a meddőség, másrészt a meddő nők kb. egy évi sikertelen kezelés után nagy arányban válnak depressziósakká, ami így tovább rontja esélyüket a meddőségük kezelésében. Logikusnak tűnhet, hogy ha sikerül a depressziót, szorongást pszichoterápiás módszerekkel csökkenteni, akkor javulnia kell a teherbeesési aránynak.
Ezt számos vizsgálattal alá is támasztották. (ld cikk)
A mindennapi orvoslás hadilábon áll a pszichológiával, s ennek elsősorban a páciensek, jelen esetben a meddő nők viselik következményeit. Egy gyenge házasság, egy pályatévesztés, egy fel nem dolgozott trauma, haláleset mind eredményezhet egy néma depressziót, amit az emberek megszoknak, együttélnek vele, csak sötéten látják egy kicsit a világot. És esetleg emiatt is, könnyebben törödnek bele abba, hogy éppen ők azok, akiknek még gyerekük sem lehet.
No comments:
Post a Comment