Már egész jól tudom használni a bal ujjaimat, bár egyest mutatni még mindig nem tudok a hüvelykujjammal. Tudok gyümisalit csinálni, fagyasztott pizzát, hurkát... mondanom sem kell a gyorséttermek, menük korszakát éljük. Ati mosogat, igazán hősiesen! Én pedig gyakorlom közben az önkontrollt, hogy ne szóljak bele hogyan csinálja, mert én másképpen csinálnám. Na ez a legnehezebb:) De rájöttem hogy fontos, és hogy előtte is sokszor csináltam, másokkal is, hogy megkérem hogy csináljon meg valamit, aztán meg beledumálok hogy de aztán így meg úgy is kelll ám azt csinálni. Szóval gyakorlok, és ma már az almavagdosásánál egész jól ment. :) Lám, máris van pozitív oldala annak, hogy gipszben vagyok!
Lovagolni sajnos nem tudok...
de fel tudok öltözni egyedül, és a cipőmet is be tudom kötni! (=ovi, nagycsoport)
de fel tudok öltözni egyedül, és a cipőmet is be tudom kötni! (=ovi, nagycsoport)
És rájöttem, iszonyú frusztrált lennék, ha nem leenne meg valamelyik testrészem. Akármelyik. Ha ez mindig így lenne, megölne a stressz, és az elfojtott indulat. :)
Ezentúl mindig kobakban fogok lovagolni, nem akarok agysérült lenni. Gerincsérült ettől még viszont lehetek sajna. És veszek egy rendes kobakot, a mostani leesne a fejemről. Ámen.
Megyek aludni, (azt is tudok:)
jó éjt
Íme, Széplak Szenyor, akinek nagyon ízlett volna a gipszem. Megmutattam neki, mit adott nekem...
No comments:
Post a Comment