Újra

Halihó, kedves olvasó, aki talán azt hitted a dzsungelben net nélkül élek, hát nem! Netem van, a dzsungel továbbra is budapest, csak az írás iránti lendület veszett el valamikor júniusban, aztán ez kihatott az egész nyárra, és a fél őszre. A nyár fantasztikus volt, és persze rövid. Körbebringáztuk a balcsit a csapattal, agyba-főbe fesztiváloztunk (sziget, balaton sound, szin), családdal szlovéniaia farmon tengettünk el egy hetet, sokat balcsiztunk, meg szegedeztünk. Aztán Ati szeptemberben elhúzott hidegebb éghajlatra, nem kis bánatomra, mert hát ugye mehetett volna melegebbre is, szóval most is kint van Angliában. Épp most látogattam meg, ami nagyon jól esett testileg lelkileg, és most itthon annál inkébb rosszabb. Elvileg csak síeléskor találkozunk legközelebb, de azt hiszem, ha az anyagiak engedik, kimegyek karácsonykor is. Jó sokat.

Egyébiránt küzdök a szakdolival, ehhez minden idesugárzó pozitív energiát szívesen fogadok, ugyanis kétségbeejtően le vagyok maradva. Utálom írni, na, kimondhatjuk bátran. De meglesz valamikor 3 hét múlva, különben nem lesz diploma.
Pár kép az angliai látogatásról, a szép angol tájról:

Ez a kép Rock nevű falucskánál készült, az időjárás a következő volt: szélfújás állandó jelleggel, aztán napsütés, majd zuhé, majd napsütés, szélvihar, jégeső, megint napsütés, és egy így váltakozott egész nap. Viszont remek fényviszonyok voltak!

Az angolok persze imádták az egészet, és képesek voltak bemenni szörfözni a hideg atlanti óceánba, miközben én majd megfagytam. De kétségkívül élvezték a dolgot!

Attilával elmentünk megnéztünk egy erőd-kastélyt, amit VIII. Henrik épített először (csak egy körbástya), aztán később épült a csodás kastély is. Pendennis a vár/kastély neve, és a falmouth-i öblöt védte az 1600as évektől a II világháborúig. Most meg látványosság lett. Szép idő volt, a tengernél persze süvöltött a szél. Megszoksz, vegy megszöksz alapon.

Hétfőn pedig biciklitúrára mentünk, mert megint sütött a nap. A dimbes dombos tájon átvágtunk a félsziget egyik oldaláról a másikra, vagyis Truroból egy faluba, aminek mindig elfelejtem a nevét, valami Pen.... Dombok lejtők váltották egymást, sík felület nem nagyon volt, unatkozni nem kellett, az biztos. De nagyon megérte, az óceán gyönyörű volt, sütött a nap, fújt a szél (ami természetes ugyebár), hosszó homokos tengerpart, kívánni sem lehetne szebbet.

Beautiful, isn't it? :)