törlődtek a kaposvári utcanevek a mentális térképemről, és csak homályos utcaképekre emlékszem, amik pedig rohamos ütemmel változnak. Régen körforgalom volt ott, ahol ma híd van, és én este a sötétben az autóban vezetés közben kissé elveszettnek éreztem magam, miközben az agyam korábbi tapasztalatokat tároló racionális része vitatkozott a jelenlegi vizuális inputtal: hát igen, itt vagyok ahol gondolom csak ez tök máshogy néz ki. Ez van ha az ember félévente jár haza. Egyszer az lesz hogy hazajövök, és nem találok el a házunkhoz. Rémisztő.
No comments:
Post a Comment