Ősz az Északi-középhegységben
Thank you for smoking...
Well, it's about that talk itself can solve every problem.
És nagyon jó zenéje van, kellemes.
Ma esett a hó. Egész nap fújt a szél, így amikor esett, vízszintesre fújta a szél. Nem nagyon maradt meg, de akkor is, még csak november van. Ilyenkor nem örülünk még a hónak. Én legalábbis nem. Szép, derűs, nyugodt őszi napokat akarok még, sétálni akarok az arany és vörös színű levelek között, szétrúgdosva őket az útból. Ez a legjobb az őszben. A színek, és a levelek a földön. Aztán ott vannak még azok az ezerszínű naplementék. Ilyet csak ősszel látni. Amikor a felhőket süti a nap, a narancs a vörös és a sárga mindenféle kavalkádjával. Bekeretezi az egész eget, és szép végét adja a napnak.
Most ezt mind elfújta az aljas szél. És rájöttem, hogy még alig sétáltam ebben az őszben, csak a sétálás kedvéért. Elmúltak azok a nyugodt napok, délutánok? Hova tűntek? Elpazaroltam őket másra, mert csinálni kellett annyi mindent. Mire pedig ezekkel végez az ember, már nem sok kedve van sétálgatni. Vagy éppen nem volt olyan kedvem, nálam ez is megesik. Mikor már nem lehet többet valamit csinálni, akkor jövünk rá, milyen fontos is lett volna.
Én még sétálni akarok egy nyugodt, szép őszi napon a színes fák alatt! Még ha ennél ezerszer fontosabb dolgok is vannak az életben. Mert élni tudni kell...
No comments:
Post a Comment