Irány Manchester!

Holnap nagy kirándulást tervezek Manchesterbe. Gondosan kiterveltem az útitervet, hogy ekonomikus legyen. Az első megálló az Ikea lesz, sajnos ez a város legkeletibb felén van, én meg nyugatról érkezem, de nem baj. Szóval Ikea, aztán karácsonyi vásár látogatás (ami biztos nem lesz olyan jó mint a Vörösmarty téri), és egy múzeunot is megnéznék csak hogy kultúrálódjak. Két jelölt van, a Manchester Art Gallery, vagy pedig a Cube, ami dizájn meg építészet. A végén pedig reptéri pick-up lesz 20.30kor. Azt hogy hogyan parkolok, még ki kell találnom: bemehetek a központba, ahol 6 órán át parkolhatok 10fontért, vagy pedig a reptérhez közel van egy park and ride, de nem sikerült kinyomoznom mennyiért, de ezek olcsóbbak szoktak lenni. Majd meglátom hogy alakul a program, meg az állóképességem.
azt nem mondom hogy nem fogok vásárolni, de majd igyekszem visszafogni magam, főleg azért mert megyek síelni, meg lehet hogy mégiscsak hazakeveredünk karácsonyra. Jó lenne.

esős túra

Vasárnap kisütött végre kicsit a nap, s nosza, menjünk végre kirándulni! kiáltással gyorsan autóba be, pályára fel, irány a lake district. Útközben a főnököt lebeszéltük a legmagasabb csúcs (kb 950m) megmászásáról, így előállt a B terv. B terv helyszíne felé igyekezve erős eső felhőkbe ütköztünk, és a rinyabanda kért egy C tervet is. Szerencsére pont előttünk volt egy dombocska, ami a C terv helyszíne lett, és még a tóra is kilátás nyílt. Felkerekedtünk, túracipő, lábszárvédő, esőkabát, esernyő. még a műúton elkezdett esni az eső. Mire megtaláltuk az ösvényt, már rendesen esett, s még mentünk felfelé egy kicsit hogy a főnök lássa, azért nem ijedünk meg egy kis esőtől. Titokban azért szitkozódtunk rendesen, és az orrunk alatt ilyeneket mormoltunk, hogy: esik nem? kicsit csúszik már a talaj nem? áh nem is, menjünk még... Szerencsére lelkes vezetőnk szíve sem volt kőből, és az esze is a helyén volt, így kb 5 perc után visszafordultunk. Míg visszaértünk az autóig, szarrá áztunk. De megpróbáltuk.
Ezután elő kellett hogy álljunk egy D vagy E tervvel. Ez már könnyen és rutinosan ment: arra menjünk amerre nincs sok felhő, süt a nap, van tó, és szép a kilátás. Hát megtaláltuk:
és igen, onnan hátulról jöttünk mi

Aral tó-hol volt, hol nem volt

Böngésztem a google map-et hogy megnézzem Dzsingisz-kán birodalmát, és közben néztem hogy jéé, valahol itt kéne lennie az Aral tónak. Azt tudtam hogy kiszáradásnak indult, de ezen azért még én is meglepődtem... Volt egyszer egy tó...

Az egészet a szovjetek kezdték 1960-as években, a tavat tápláló két folyó vizének a sivatagba vezetésével. Így Üzbegisztán mára a pamuttermelésből azért jól el van. Szóval röpke 49 év alatt jutott el idáig a tó. Az északi aral tó Kazahsztánban van, ahol igyekszenek menteni még a menthetőt, és a tó ezen részére már a halak is visszatértek. A szegényebb Üzbégek meg hát le se szarják az ő területükön lévő Déli Aral tavat. Porviharok vannak, a telek hidegebbek, a nyarak forróbbak lettek. A szél nemcsak sót, hanem toxikus anyagokat is magával visz. A környéken persze sok a rákos és a légzőszervi megbetegedés. Valamit valamiért.