Böngésztem a google map-et hogy megnézzem Dzsingisz-kán birodalmát, és közben néztem hogy jéé, valahol itt kéne lennie az Aral tónak. Azt tudtam hogy kiszáradásnak indult, de ezen azért még én is meglepődtem... Volt egyszer egy tó...
Az egészet a szovjetek kezdték 1960-as években, a tavat tápláló két folyó vizének a sivatagba vezetésével. Így Üzbegisztán mára a pamuttermelésből azért jól el van. Szóval röpke 49 év alatt jutott el idáig a tó. Az északi aral tó Kazahsztánban van, ahol igyekszenek menteni még a menthetőt, és a tó ezen részére már a halak is visszatértek. A szegényebb Üzbégek meg hát le se szarják az ő területükön lévő Déli Aral tavat. Porviharok vannak, a telek hidegebbek, a nyarak forróbbak lettek. A szél nemcsak sót, hanem toxikus anyagokat is magával visz. A környéken persze sok a rákos és a légzőszervi megbetegedés. Valamit valamiért.
No comments:
Post a Comment