Vasárnap kisütött végre kicsit a nap, s nosza, menjünk végre kirándulni! kiáltással gyorsan autóba be, pályára fel, irány a lake district. Útközben a főnököt lebeszéltük a legmagasabb csúcs (kb 950m) megmászásáról, így előállt a B terv. B terv helyszíne felé igyekezve erős eső felhőkbe ütköztünk, és a rinyabanda kért egy C tervet is. Szerencsére pont előttünk volt egy dombocska, ami a C terv helyszíne lett, és még a tóra is kilátás nyílt. Felkerekedtünk, túracipő, lábszárvédő, esőkabát, esernyő. még a műúton elkezdett esni az eső. Mire megtaláltuk az ösvényt, már rendesen esett, s még mentünk felfelé egy kicsit hogy a főnök lássa, azért nem ijedünk meg egy kis esőtől. Titokban azért szitkozódtunk rendesen, és az orrunk alatt ilyeneket mormoltunk, hogy: esik nem? kicsit csúszik már a talaj nem? áh nem is, menjünk még... Szerencsére lelkes vezetőnk szíve sem volt kőből, és az esze is a helyén volt, így kb 5 perc után visszafordultunk. Míg visszaértünk az autóig, szarrá áztunk. De megpróbáltuk.
Ezután elő kellett hogy álljunk egy D vagy E tervvel. Ez már könnyen és rutinosan ment: arra menjünk amerre nincs sok felhő, süt a nap, van tó, és szép a kilátás. Hát megtaláltuk:
és igen, onnan hátulról jöttünk mi
No comments:
Post a Comment