Húsvét

Már nem hervadok el ebben az évben sem, bár ez leginkább nem a locsolóknak lesz köszönhető, akik ma itt jártak. Illatozom, dse nem mint egy friss rózsaszál, hanem inkább mint több ezer virág keveréke. Egy hajmosás majd segít. Itt voltak kisöcsém osztálytársai, és a szokásos Bogó-Steeve, akikhez társult Punczy is. Böcsületes nevén Balázs. Az osztályból a fiúk idén nem jöttek, de ezt nem szemrehányásként mondom. Szegényeket egyszer rávettem egy tesztkitöltésre, azóta félnek biztos :)
Ma meg tegnap varrtam, függönyöket pestre, és a maradékból pedig 7 kis terítőcskét a hostelbe. Szerintem szépek lettek.
Süt a nap, az élet szép, a locsolók elmentek. Éljen a húsvét, éljenek a nyulak.

egy kép

:)

Síelés

Jó volt. Szerencsére nem felejtettem el síelni, és a végén már ezerrel mentem lefelé. Első nap is levittek több piroson is többiek, de azért az még nem volt nagy élmény, csak később. Havunk is volt, napunk az csak első nap ragyogta be a tájat. Ekkor sikerült készítenem a 3 (!!!!!) fényképet is. A töltő ugyanis otthon maradt. Van ez így. :) Fárasztó dolog ez a síelés, és összességében meg kell mondjam, hogy legközelebb inkább a lovaglásra költök 80ezret. De azért jó volt.

rock'n roll

"Akárki akármit mond
leírni engem nem lehet
én nem vagyok egyszerű mondat"


a tegnapi hazautazás a Tankcsapda jegyében telt. Pazarol a világ....

Májusi hajnal

Ma 5kor keltem.... ez már önmagában is elég nagy dolog. DE nem is ez
a lényeg. (igazából5:23kor keltem fel)

6:40kor indult a vonat, és én még a király utcában ébredtem. Még haza
kell mennem a cuccért, még össze kell pakolni pár dolgot, és még el is
kell érni a vonatot. Komoly feladat ez ilyenkor, reggel, kómásan, még
talán az elõzõ esti alkohol édes mámorában.
Nagyon jól megbeszéltük, hogyan jutok ki a bezárt ajtón, meg a
kapun ugy, hogy a kulcs végül is bent maradjon. Csak azt nem vettük
figyelembe, hogy bizony a kis ablakon szúnyogháló van.... no de sebaj,
azért friss agyammal megoldottam a dolgot valahogy, én kint, kulcs
bent, ajtó ugyan nyitva maradt, de ez egyébként is a terv része volt,
szükséges kockázat. Valamit valamiért. (legalább is remélem)
Szoknyában voltam, ami estére még jó ötletnek tûnt, de reggel
(hajnalban!) ez a véleményem megváltozott. Lerohantam a lépcsõn,
akkor még nem éreztem a hideget, aztán kilibbentem az utcára...
(tényleg kómás lehettem, mert a mocskosabbik utat választottam, a
kukák mellett. persze ez nem tudatos választás volt, vitt a lábam)
Fejemben ott a gondolat, hogy mennyi idõ lehet, kb mennyi még
hazaérek, aztán még ez meg az, de ha törik, ha szakad, nekem 6kor el
kell indulni az albiból. E gondolatsor után tünt fel h hûvös van,
Konrkétan akkor ugy éreztem, hogy felül kabát, pulcsi, alul pedig
semmi... mitha az a szoknya ott se lett volna rajtam, a harisnyával
együtt... két jól megtermett csávó, ilyen securitis stílusu kékben, állt az
utca másik oldalán, és utánamfordult, ez tuti, éreztem, sõt még vmit
mondtak is, de ezt szerencsére elfoglalt agyam nem dolgozta fel.
Akkor tényleg olyan volt, hogy nincs rajtam semmi... borzasztó érzés
volt.... és ez nem vicces. aztán megláttam a trolit, amit ha 5 perccel
hamarabb kelek fel (5:18kor), simán elérek, és felpattanva rá, a drága
bkv repített volna meleg albérletem felé, ahol nem néz utánam senki.
De nem. Ekkor a 3. megtermett srác futott el mellettem, de én már
láttam, hogy a trolit õ sem érheti el, hiába fut. Persze ezt õ nem tudta,
mert tovább futott. Vele még a körúton is találkoztam, gonoszan
mosolyogtam is magamban, hogy hehe, hiába futottál, én a kitartó
rohanós tempóval ugyanannyi idõ alatt értem ide. És lihegés nélkül ki
tudnék mondani egy mondatot.
Még mindig fázom. De most már mindjárt ott leszek, és pörögnek a
percek, pörögnek a gondolatok az agyamban. Pár elismerõ pillantást
még bezsebelek, persze a jó srácok ilyenkor már alszanak, szóval
lelkemnek ez nem esik jól annyira. És egyébként is nem nekem szól,
hanem a szoknyának, ami aljas módon, hiába van rajtam, levetkõztet.
Bennem is, és másokban is ezt az képzetet kelti.
( De mindennek ellenére szeretem a szoknyát. Ezek csak pillanatnyi
utálat foszlányok, ami nem a szoknyának szól, hanem az õ indukálta
gonosz és kíváncsi tekinteteknek, és ezek közül is csak azoknak, akik
nem szimpatikusak. Akiknek ott helyben ki tudnám nyomni a szemét.
Hipotetikusan, persze)
Eszembe jut egy csomó dolog tegnap éjjelrõl. Milyen furcsa
asszociációk! Már nem emlékszem kokrétan egyre sem, csak
meglepõdtem, hogy milyen fura úton jut el a gondolat egy másik
gondolathoz.
Már annyira nem zavar hogy fázom, és kvázi meztelen vagyok, ez
ellen nincs mit tenni, majd elmúlik, még pár perc, pár lépés, és
megérkezem. Ilyenkor hajnalban, mivel ez velem ritkán esik meg hogy
ébren vagyok, mindig meglepõdöm h mennyi ember van már fent, és
teszi a dolgát, talán valaki épp most megy haza, vagy már 4kor kelt, és
ezt teszi minden nap (hogy utálhatja! mert az kizárt h élvezetbõl teszi),
és megy a munkahelyére. És ilyenkor büszke vagyok magamra, hogy a
nap e számomra rikta pillanatában én is fent lehetek, és egy vagyok a
sok ezer közül, aki szintén megy és teszi a dolgát, ilyen elképesztõen
korán. És persze ezután gyorsan eljutok arra a pontra, hogy
megtervezem mikor is jutok megint egy vízszintes felülethez, amin
aludni lehet....
Számolom az utcákat, már csak kettõ, már csak egy, már itt vagyok a
sulinál (oh basszus tegnap igazán bemehettem vona azért a könyvért,
amibõl hétfõre le kéne adni a dolgozatot), majd hátat fordítok neki, és
befordulok a rózsa utcába, és már csak a közeli cél lebeg a szemem
elõtt. És még idõben is jó vagyok. Szupi, a vonatelérés szinte már
tutinak tekinthetõ. De jó lesz a vonaton aludni!!
Végre otthon! alvótársam sincs itthon, szerencsére nem kell lopakodó
üzemmódra váltani, lehet csörögni, zörögni. Megegyem a csokis
pudingot, vagy eltegyem és a vonaton majd? Áhh, sietek inkább , és
elteszem, pedig a gyomrom elbírna egy kis táplálékot, de majd késõbb.
Nahogy lekéssem. Sose lehet tudni. emiatt állandóán parázok. Az
félévente tuti egy para minden héten, szóval igazi stressz forrás, ami
ugye káros az egészségre. Mélyen sejtem h elérem a vonatot, dehát....
mi van ha épp most robban le a troli? vagy a metró? vagy éppen fel, és
nem le??? akkor van ám igazi gáz! Szóval amig nem vagyok a szívet
melengetõen mocskos déli pu-n, addig nem nyugszom.
Visszatérve: gyorsan bepakoltam, és mindenekelõtt persze levettem
a kis szoknyát, és felvettem a most sokkal szimpatikusabb farmert.
Felsõ maradt, vele nem volt semmi bajom. Még benézek a hûtõbe,
ahonnan a kajamaradékokat bizony el kéne távolítani, mert az
igencsak csúnya, amikor bepenészedik... Szóval a tegnapi kínai
maradékába beleöntöm a finom kis marha pörkölt nokedlival
maradékot, majd ezt a felállást a kezembe téve elindulok. A fél
paradicsomot persze otthagytam magában....szegény. Majd meglátjuk
ez milyen hatással lesz rá. komoly szervi elváltozásra számítok.
Cucc kész, én is teljesen, ajtó nyit, bezár, aztán usgyi a trolihoz.
Mázlim van, pont most jön, hurrá. Nagy megkönnyebbülés. Astória,
rohanás, metró jön, elvisz. Velem szemben két cuki szõke nõcske,
persze én nem ítélkezem elsõre, õk biztosan az értelmes szõke
kategóriába sorolhatók. Egyébként nem tudom honna jön ez az utálat
bennem a szõkék iránt. mentségemre legyen mondva,a szõke
hercegeket sem szeretem. Szóval nem csak a nõkkel van bajom.
Mármint a szõke nõkkel. A metrós szõkék sem tetszettek, az egyik
gyanusan is méregetett, szóval a metrózás nyugija is el lett rontva.
Mindegy. Lényegtelen.
Végre déli, végállomás, kiszállás, tülekedés fel a lépcsõn ( de jó is ez
a pest), aztán a sokk, hogy az IC pécsre megy, pedig én azt hittem,
közvetlen Kaposvárra megy, nem kell átszállni. Na már most, van e
nekem jegyem az interpicire?!?! Ok, szerencsére van, még jó h a
jegyárus nénik figyelnek. Felszállás a vonatra, következõ sokk:
asztalos helyre kaptam jegyet!!! Már megint!!! Szembe ül majd valaki,
akitõl tutira nem lehet majd elférni!!! Mér mindig ilyen helyet adnak?
Átülök egy másikra, már majdnem alszom, amikor kelenföldnél felszáll
egy párocska, és közlik h ez az õ helyük. Ami ugye jogos. Mosolygok,
átmegyek a helyemre, ahol meglepõdve veszem észre, hogy szemközti
szomszédom eltûnt. Hurrá, lehet elnyújtózni. Még a cipõm is levettem,
és szerencsére sikerült elaludnom. Nem álmodtam, de nem is baj, nem
lenne kedvben már leírni....

Most itt ülök, itthon, ahelyett hogy aludnék még egy órácskát. De ezt le
kellett írnom. Nem lett tökéletes, hajnalban sokkal jobb gondolataim
voltak, aminek a fele már feledésbe merült rég....
Ennyi maradt. Ez se kevés.

Szép napot!! nekem meglesz!
:)

események, február...

Február egy igencsak mozgalmas hónap volt, ez azért a blogon is látszik:) Elkezdtem újra dolgozni, immár szerződve, és megkaptam az első fizumat is, amiért igencsak happy vagyok!!:) Lesz mit elszórni... na jó azért félreteszek belőle jó sokat, leendő szakképzésemre, mely rengeteg pénzt időt energiát fog igényelni, de remélem mást nem az életemből!!

Két hét múlva megyünk síelni. Én bízom benne hogy lesz hó. ha nem, akkor... bulizunk egyet a hegyek alatt.

Éppen holdfogyatkozás van kint. Szép. A következő 2008ban lesz, szóval ha ezt nem nézem most, akkor sem vesztettem, semmit. De azért megnéztem már. És tényleg fogy. Imádkozzunk az istenekhez, hogy adják vissza majd nekünk.

Éjen a tavasz!!!!

meLÓ

Meránó
jobb kézen kicsit rohantunk...de csak érzéssel
Elkezdődtek a munkás hétköznapok, és ebbe a folyamba jövő héten a suli is társulni fog. De jó is lesz... Ezért a héten kétszer is voltam lovazni, jól megdolgoztattam magam is mega lovat is, s az edzőt megkértem h készitsen pár képet rólunk, szóval most már Meránóról is lesz kép. Végre az edzés túlnyomó részében jól ment, ami engem igencsak lefárasztott... A főnök ur pedig jó fej volt, mert megengedte, hogy felüljek még plusszba, mert le kellett mozgatni még pár lovat. Szóval nagyon jó volt, tartalékolok belőle a jövő hétre is.

:)

Kitakaritottam!!! Hogy én milyen ügyes vagyok! :))

És ma még sportolni is fogok, hogy fitt legyek a sielésre. Én vagyok a szupernő... csak szerényen

Otthon

A hétvégén otthon voltam, és szombat vasárnap is sikerült lovaznom egyet, szombaton bent, és nagyon jól ment a lovacska, a korábbikhoz képest persze. Rohan, gurul előre, nagyon kemény a szája, végig tartani kellett. Lett is izomlázam mindenhol. Vasárnap meg Tamással kimentünk terepre, jókat vágtáztunk, előtte pedig bent lovagoltunk kicsit, de aznap már nem nagyon akart szépen menni Helena. Valami nem volt jó... Készült pár kép is, amikért köszönet Évának!
Azt még nem is emlitettem, hogy van új fedelesünk, ugyanott ahol még nagyon régen is volt, de ezt most szépen megcsinálták, vannak tükrök is meg nincs akkora por se. Szóval nagyon jó!!


Valamikor a hetekben megszállt végre az ihlet, és a nagy alkotási lában rajzoltam egyet. Szerintem nagyon jó lett :) Már régen rajzoltam, mostanában nem sürün van rá alkalmam. De inkább néha rajzoljak egy tutit, mint sok rosszat... Ő Decameron egyébként, egy újságból... nálunk fedez valahol. Mármint Magyarországon.

Attila pénteken elmegy sielni... ő örül, én már önző módon kevésbé, dehát ez van. Kicsit hirtelen jött.
Aztán leszerződtem a bme-re, dől a lé, dől a munka is, de ez is már csak igy van. Majd az lesz a jó ha feltalálom h munka nélkül is legyen pénz. :)
A héten vettem otthon sidysekit, nagyon tuti kabátom lesz! :) Műr csak cipö kell, meg kesztyű, meg a botom másik felét kell előkotornom valahonnan.
Tegnap elhagytama táskámat, ottmaradt Krisinél, most mehetek összeszedni. Ilyen se történt még velem!

Végre nincs több szigorlatom!!! Ez nagy nagy megkönnyebbülés. Sokadik próbálkozásra ugye meglett a személyiség, és tegnap meglett az ált is!!! igaz hogy épphogy, 30 ponttól kettes, s nekem mázli alapon ennyit sikerült betippelnem. Nem tanultam agyon magam, időm sem volt, na meg megfáztam nagyon, és hát ugy nehéz tanulni, de azért egyszer sikerült átolvasnom, szóval nagyon nagy mázlim volt. DE megvan, és ez a lényeg. A tuti átlagomat lerontotta ugyan, 4,4ről 3,91re, de nem baj. Az lett volna a csoda, ha ugy marad :). megy ez még lejjebb is szerintem ebben a két hétben.
Márciusban megyünk sielni, Franciaországba, a Mont Blanc-hoz. Már csak emiatt is csak baromi jó lehet! Láthatom európa legmagasabb hegyét, és fel is lehet libegni 3800m-re, Chamonixból asszem. Ott volt egyszer téli olimpia is. egyébként fura, mert nagy lelkesedést nem érzek, persze várom meg minden, de,... na szóval de. Nem tudom miért, mert eddig mindig is menni akartam, most meg hogy megyek, valami nem tetszik. Tudom hogy jó lesz, és az is lesz. Csak elindulni nehéz, és már előre utálom a hosszú buszozást. :) Valamit edzeni is kéne a sielésre, mert kileszek nagyon az elsö pár napban, attól tartok. A lovaglás sajna nem lesz elég. Na meg lovagolni is régen voltam, pocsék az idő, vagy tanulni kellett, vagy megfázva voltam. Na majd most otthon hétvégén.
Igy legyen!
pá

2007, üdvözlet

Már naagyon régen irtam, de most nem fogok sokat, mert tisztára meg vagyok fázva, és már fáj a fejem a géptől. Csak most már illet idefirkantanom valamit. Majd irok részleteket, történt egy s más mostanában.
A legutóbbi nagy volumenű dolog, hogy 4es lett a személyiségszigorlatom!!!!!!!!!!!! ez hihhetetlen nagy dolog, mert vagy 6odszorra futottam neki. De sikerült, s ez a lényeg! Csak ne lennék megfázva...
no ennyi volam mára.
pussz, bacikkal

:)

Összeköltözünk!!!!!!!!!!

okok, már össze vagyunk gyakorlatilag, de most hivatalosan is, és még gyakorlatilabban :) (persze ilyen szó nincs)

Hipnózis

Mostanában egyre többször kerülök szembe a "csukd le szemed lazítsd el magad" helyzetekkel. Tegnap hipnotizáltak. Nem volt nagy szám, mert csoportos hipnózis volt, egy stenderd eljárás, ami különböző szuggesztiókból állt. Az volt a cél, hogy kiderüljön ki mennyire fogékony a hipnózisra. Én 6 pontos lettem a 12ből, ami közepes minősítést eredményezett. Bár ezt akár előre is megmondtam volna...
De nem akarok nagyon fujjogni, mert azért jó volt, van legalább saját élményem erről, amit sok ember nem mondhat el magáról. És a két kezemet tényleg mintha valami mágneses erő vonzotta volna egymás felé. Még ha a tényleges 3 labdából én tényleg 3at láttam, nem kettőt (egy valaki volt, aki kettőt látott).

Relaxáció, hipnózis, már csak mélyebben meditálnom kell egyszer, és teljes a lista.

A hipnózis mai, elfogadott definíciója:

„A hipnózis olyan társas interakcióként határozható meg, amelyben az egyik személy
(a hipnotizált) egy másik személy (a hipnotizőr) szuggesztióira megváltozott érzékeléssel,
emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló
viselkedés érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos
akaratvesztéssel társul.” (Kihlstrom, 1985, 385-386.o.)

Fontos megjegyezni, mert téves hiedelemként él az emberekben, hogy hipnózisban NEM teszünk meg olyanokat, mely ellentétben áll erkölcsi felfogásunkkal (bár ezt a felfogást természetesen lehet manipulálni, hisz minden attól függ, milyen kontextusban nézzük), vagy amit éber állapotban sem tennénk meg.

Relax

Életemben másodszor relaxáltam ugymond "hivatalos" formában. Szóval h én behunyt szemmel fekszem/ülök, és egy személy pedig búgó, megnyugtató hangon mondja nekem az utasításokat. Hát, másodszorra sem aléltam el tőle... lehet h bennem van a hiba, ezt nem tudom. Nem vagyok az a relaxálós alkat, ebben az értelemben. Nekem egy egyénre szabott forma kéne, az én tempóm szerint, vagy többet kéne csinálni. (ez persze szinte kizárt). Sokkal jobbat tett a lelkemnek, hogy beültem egy forró fürdőre, szólt közben a Massive Attack (remek búgó hangja van, és megnyugtatóbb), és csak feküdtem behunyt szemmel, valamint visszaemlékeztem a csütörtöki relaxra... és így sokkal jobb volt. Persze ez teljesen más... A buddhisták szerint pl meditációnak számít minden olyan pillanat, amikor gondolkodunk, szépen csendben, csak hagyjuk hogy jöjjenek a gondolatok, egymás után sorra. Náluk persze a végső cél a nagy nihil, vagyis hogy minden gondolatunktól megszabaduljunk. Ez igazán nehéz lehet. Sokszor esténként van csak igy idöm csendben gondolkodni, de még akkor is lehetetlen, hogy csak egy kicsit is szűnjenek a gondolatok. Valami mindig van.
Majd egyszer jobban elmélyedeka témában; ha lesz időm.

Remembering autumn

Naplemente itthon
Ősz az Északi-középhegységben
Thank you for smoking...

Well, it's about that talk itself can solve every problem.
És nagyon jó zenéje van, kellemes.

Ma esett a hó. Egész nap fújt a szél, így amikor esett, vízszintesre fújta a szél. Nem nagyon maradt meg, de akkor is, még csak november van. Ilyenkor nem örülünk még a hónak. Én legalábbis nem. Szép, derűs, nyugodt őszi napokat akarok még, sétálni akarok az arany és vörös színű levelek között, szétrúgdosva őket az útból. Ez a legjobb az őszben. A színek, és a levelek a földön. Aztán ott vannak még azok az ezerszínű naplementék. Ilyet csak ősszel látni. Amikor a felhőket süti a nap, a narancs a vörös és a sárga mindenféle kavalkádjával. Bekeretezi az egész eget, és szép végét adja a napnak.
Most ezt mind elfújta az aljas szél. És rájöttem, hogy még alig sétáltam ebben az őszben, csak a sétálás kedvéért. Elmúltak azok a nyugodt napok, délutánok? Hova tűntek? Elpazaroltam őket másra, mert csinálni kellett annyi mindent. Mire pedig ezekkel végez az ember, már nem sok kedve van sétálgatni. Vagy éppen nem volt olyan kedvem, nálam ez is megesik. Mikor már nem lehet többet valamit csinálni, akkor jövünk rá, milyen fontos is lett volna.
Én még sétálni akarok egy nyugodt, szép őszi napon a színes fák alatt! Még ha ennél ezerszer fontosabb dolgok is vannak az életben. Mert élni tudni kell...

ez mind történt

Lányok, lányok nem angyalok
A fiúk (ők sem!)
Ez meg a Girls only club :)
Badacsony, szüret: A lugas, amit nem kellett volna leszüretelni... bocsi Tamás, de nagyon lelkesek voltunk...:)
kemény meló....
Szlovákia
Boyz Club; ahonnan a lányok ki vannak szorítva....
nem sok látszik belőlünk, de ott vagyunk azért:)
várrom szlovákiában
Karaokééééé
Már régen írtam, és most se fogok sokat, mert fáradt vagyok kissé... Volt a hétvégén buli, a régi osztály egy részével, ami eltartott vagy 6ig, szóval keveset aludtam. Meg már itt ülök egy ideje, a képeket rendezgetem, szóval a szemem is elfáradt.
Megint volt egy történelmi pillanat: levágattama hajam, egész rövid lett, madnem fufrut vágott nekem a fodrász. De jó lett, teccik!!:) Valamint a héten nagyon konyhatündér voltam, és mennyi első levesemt megcsináltam, francia hagymalevest. Isteni lett! szóval büszke vagyok magamra.
Voltunk pozsonyban, meg Tomolcsany cityben, és kiderült, hogy azért még egész jól tudok angolul kommunikálni, megnyugodhatok. (Attila haverjánál voltunk szlovákiában, ott gyült össze egy kisebb társaság)
Aztán volt szüret családilag a dunapartos bandával Badacsonyban, most pedig Szabadosék vannak itt Gyuláról, és elvileg grilleznek kint, de kaja még nem volt én meg éhen halok itt bent... ilyen az élet.
És pesze Attilának az éneklős szülinapi bulijáról is vannak remek képek, ami nem mindegyik publikálható...
Na, lássuk a képeket!

Általad

Mindig keresni az újat, új élmények után járni, tapasztalni, érezni, átélni mindent amit lehet, ami belefér.
Ami belefér abba ami vagy, aztán ez átrendez, esetleg kívül-belül, és már egyre több minden bele fér majd abba, ami Te vagy, ami Én vagyok.
Egy új élmény, egy új tapasztalás sokra képes, ezért merni kell. Merni kell bátornak lenni, merni kell mindig lépni előre.
Így mindig hozzátehetsz valamit magadhoz, valami Újat. Az újdonság hatása; varázslatos. Elég ha csak egy kis dologra gondolunk, egy ajándékra akár; egy kis utcára, ahol még nem jártunk, pedig elmentünk mellette; egy emberre, egy kapott mosolyra...
Ne szokjuk meg az életet. Keressünk, és merjünk. Új dolgokat tenni.

hírek röviden

Mostanában kicsit elhanyagoltam az oldalt... nemnagyon volt időm, kedvem,elkapott az egyetem kemény gépezete... már egy remek prezentáción is túlvagyok, megírtam életem első power pointját, és egész jó lett. 4/5öt kaptam... a csoporttól 4est, a tanártól 5öst... ki hinné.

Ma pedig egy nagyon jót lovagoltam a Meránón, ma nagyon együttműködő volt, egész szépen dolgoztunk! Jót tett a lelkemnek.
Attila pedig isteni gofrit sütött! Jól belaktunk belőle, ma már másodszor.
Oh, és a csütörtöki második szülinapi buli remek volt, karaokiztunk, még a rendőrök is kijöttek... mi meg elmentünk a Morrison's ba ezek után... naon jó volt!

Hétvégén megyek haza, ott majd irogatok még.