Mostanában egyre többször kerülök szembe a "csukd le szemed lazítsd el magad" helyzetekkel. Tegnap hipnotizáltak. Nem volt nagy szám, mert csoportos hipnózis volt, egy stenderd eljárás, ami különböző szuggesztiókból állt. Az volt a cél, hogy kiderüljön ki mennyire fogékony a hipnózisra. Én 6 pontos lettem a 12ből, ami közepes minősítést eredményezett. Bár ezt akár előre is megmondtam volna...
De nem akarok nagyon fujjogni, mert azért jó volt, van legalább saját élményem erről, amit sok ember nem mondhat el magáról. És a két kezemet tényleg mintha valami mágneses erő vonzotta volna egymás felé. Még ha a tényleges 3 labdából én tényleg 3at láttam, nem kettőt (egy valaki volt, aki kettőt látott).
Relaxáció, hipnózis, már csak mélyebben meditálnom kell egyszer, és teljes a lista.
A hipnózis mai, elfogadott definíciója:
„A hipnózis olyan társas interakcióként határozható meg, amelyben az egyik személy
(a hipnotizált) egy másik személy (a hipnotizőr) szuggesztióira megváltozott érzékeléssel,
emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló
viselkedés érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos
akaratvesztéssel társul.” (Kihlstrom, 1985, 385-386.o.)
Fontos megjegyezni, mert téves hiedelemként él az emberekben, hogy hipnózisban NEM teszünk meg olyanokat, mely ellentétben áll erkölcsi felfogásunkkal (bár ezt a felfogást természetesen lehet manipulálni, hisz minden attól függ, milyen kontextusban nézzük), vagy amit éber állapotban sem tennénk meg.
1 comment:
neha az az erzesem csak mi lvasok egymas blogját...
Post a Comment