Átköltöztem Prestonba, pontosabban Bamber Bridge-be. Így ahelyett hogy Truroból valami kellemesebb, melegebb helyre kerültem volna, még északabbra vonultam, mint nyáron a vadkacsák. Velük egyébként találkoztam is, az autópálya felett repültek valahol Birmingham magasságában, és hát persze ők délre mentek. Talán még magyarhonba is eljutnak. Az utazás meglepően rövidnek tűnt, hat óra alatt felértem.
A lakást azonnal katasztrófa sújtotta területté változtattam a rengeteg bőrönddel, szatyorral, kistáskával miegymással, még jó hogy előtte rend volt, mert azóta nem nagyon van... már sokmindent elpakoltam, de még van mit igazítani rajta. Már lelki szemeimmel látom hogy mennyimindent lehet ide még vásárolni, és ezt már el is kezdtük. Kezdetnek érkezik egy nagy monitor, amin majd jól lehet nézni a filmeket. Aztán kell még szőnyeg, kis polc, kis szekrény ide meg oda, éshát persze hogy el kell menni az Ikeába, mert itt szerencsére van a közelben! Mert itt ez már a posh upcountry, bizi meg industrial meg minden, és Manchasternél van is egy ikea szerencsére.
Meg kell jegyeznem, szerettem és Trurót, de hát azért amikor tegnap bementünk Prestonba, és egyik plázából a másikba mentünk be, azért megdobban a szívem, és nem a kétségbe eséstől ám. Végre újra az élet pezsgésében vagyunk.
Most a nagy pezsgésben éppen kenyeret sütök, remélem sikerül majd. Éppen kel a kicsike.
Röviden ennyit, lesznek képek is, csak az én gépemen még nincs net, és a képek meg azon vannak és lusta vagyok ide is feltenni. Türelem türelem.
És egyébként élet stílus változást vezettem be, ha beválik majd elmesélem. És persze ma nem süt a nap.
No comments:
Post a Comment