Ma délután, azaz nemsokára megyünk lovagolni!!!!!!!! éljen!
ez az első fontos hír, a második pedig tegnap történt: találtam egy jónak ígérkező állást, gyerekeket kell oviban tanítani kis játékos táncos zenés dolgokra. A hivatalos nevére nem emlékszem, de mindegy is most. Most már csak délutánokat kell szabadon hagyni.
A másik jó hír, és igen, ez már a harmadik: siekerült felvennem szakos/programos tárgyakat! Ennek is hurrá!
Szóval ez egy happy nap.
Tegnap este, mivel nagyon happy voltam a meló miatt, nagyon jó kis padlizsános csirkét sütöttem, és nagyon jó bort vettem hozzá, és nagyon jól megettük ketten, és minden nagyon jó volt :)
Hurrá
Wednesday, August 30, 2006
Sunday, August 27, 2006
mission failed
Kimentem ma a loviba. Bevallom, nem voltam rá elszánva teljesen, hogy mindent kipakolok így hirtelen. Amikor kiértem még az a kis szándék is megingott, hogy egyáltalán most elviszek akármit is. De azért elkezdtem pakolni, kidobáltam a szemetet a szekrényből, és bár dolgot elhoztam, hogy tudjak pesten lovagolni. Leápoltam a nyergemet is, mert ezt már nagyon régen tettem meg. Vittem a lovacskának almát is, körbejártam az istállókat, meg mindent. Ha itthon leszek jövőhéten, akkor megint kimegyek pakolászni. És lovagolni is. És elmondtam J.-nek mi a helyzet, egész simán ment. Hoztak egy új lovat, Fanni a neve, egy kisrácé, de még be kell lovagolni. Telivér és Furioso keveréke, szép állat nagyon. A Cédát pedig nem láttam, talán elvitte a gazdája.
Azért jó terv volt.
Azért jó terv volt.
Saturday, August 26, 2006
Szerelemről
Ez egy régebbi irományom, most közkincsé teszem:) Elég hosszú lett...
A szerelemről
Kihagytam a szerelmet a múltkor. De nem is csoda, hiszen erről aztán agyalhatnék napokat, heteket, éveket, elvonulhatnék remeteéletet élni, akkor sem tudnám elmondani hogyan is van ez bennem, vagy akárkiben.
Pár dolog azért:
A nagy örökké tartó, romantikus szerelemről: nem is érdemes róla beszélni, ilyen úgy sincs.
Hirtelen fellángoló szerelemről: na ilyen lehet, de ez veszélyes dolog. Tapasztalatom azt mutatja, hogy ilyenkor teljesen meghülyülök, és elcseszem az egészet, és nem sok jó lesz belőle. Ilyenekben szoktam a legnagyobbat bukniJ tehát ez jónak jó, felemelő, elragadó, de hirtelen volta miatt hirtelen vége is lesz… És én szívok. (ez nem azért van, mert hihetetlenül pesszimista volnék.) Ha az ember felismeri, hogy a pasi előbb utóbb menni fog, akkor tessék a lehető legjobban kihasználni az egészet, a lehető legtöbb pozitív dolgot kihozva belőle, hogy legyen mire emlékezni. Nehogy úgy érezzük, hogy kihagytunk valamit…
Kialakuló szerelemről: anya épp az előbb mondta hogy vagy szerelmes az ember, vagy nem, arra nem érdemes várni. Vagy van, vagy nincs. Na, ezzel én azért vitatkoznék. Meg lehet szeretni a másikat, lehet hogy ez nem a filmekben létező mindent taroló szenvedély, de ugyanúgy lehet belőle szerelem, szenvedéllyel, egyebekkel mindennel.
(most eszembe jutott tulajdonképpen minek magyarázom én itt a szerelmet… de egyszer majd jó lesz elolvasni, és jókat mosolyogni rajtaJ)
Szóval visszatérve, a kérdés nem eldöntött. Mindenesetre minél jobban ismered a másikat, annál közelebb kerülhetsz hozzá. De ezt már pszichológiából tanultuk…nem érdemes többet mondani róla.
A plátói szerelem: biztosan van, de sok értelme nincsen. Ha nem lehet belőle semmi, mi a francért áltassuk magunkat? Az ilyet minél előbb le kell építeni, szépen módszeresen, és nagy mosollyal visszagondolni rá. (meg magunkra, hogy milyen hülyék is voltunk, de azért jó volt)
Kihasználós szerelemről: ilyen van, tessék vele szembenézni. Kérdés h az ember melyik oldalon áll. Egyébként meg valljuk be, önző érdekek vezetnek még engem is sokszor… persze nem direkt akarom megbántani a másikat, de sajna volt már rá példa. Egyébként meg távol álljon tőlem, hogy csak azért legyek valakivel, hogy a szó szoros értelmében kihasználjam. Ilyen még nem volt, és nem is lesz. (ámmen)
Egyéjszakás „szerelem”: na ilyenről még nincs tapasztalatom… de ne is legyen, ne legyek akkora barom, hogy ilyen történjen velem. És ne menjek el addig, hogy ilyet tegyek. Erre is Ámen.
Csak sex és más semmi: bár ez nem szerelem, azért megemlítendő. Bár szerintem valamilyen fajta érzésnek mindenképpen kell benne lennie, ezt vagy bevallják, vagy nem. Aztán lehet hogy én tévedek…. Érzelmi bevonódás nélkül, vagy azzal, a lényeg hogy jó legyen, különben minek csinálnánk? Élvezzük minden pillanatát, a szabadság és a kötöttség vegyes érzéseit. Hogy úgy vagy valakivel, hogy közben mégsem. Hogy ezt magában ki hogyan számolja el, magánügy. De valahogy ki kell egyezni ott belül.
Se veled se nélküled: kész káosz, kerülendő, én nem bírom az ilyen feszültséget. Összejövünk, szétmegyünk össze szét stb hát ki bírná ezt?! Nem is csinálok ilyet. Ha egyszer rossz volt valamiért, az utána se lesz jobb, ezt be kell látni. Akármilyen nehéz is. (megoldás: keress valaki mást gyorsanJ)
Egyenlőtlen szerelem: egyik oda van, másik már nincs oda. Hát, van ez így… egyszer valakinél majd ugyis borul a bili, és akkor vége. Igyekezzünk elsőnek lenni ilyenkor.
Tökéletes szerelem: ez olyan mint a tökéletes pasi. Nincs. J hogy igazsásos legyek, nőből sincs. De törekedni lehet, és kell is. Jó, ha nagyon belegondolunk, azért előfordulhat hogy valakik tök jól megvannak. De ez ritka…
A szakításról: akkor jó ha te kezded, mert akkor nem jön hirtelen. Egyébként meg nem jó sehogy se. De egyszer mindennek vége van, ez már csak egy ilyen világ. Következménye: élni kell!!!!!!!! Az a jó, ha úgy alakul a dolog, hogy jóban tud maradnia két fél, és nem öli meg a másikat a szemével az utca túloldalán. Ennek persze időt kell adni. Van hogy erre egy élet sem elég….
Hát így hirtelen ennyi most a szerelemről. Mindegy hogy nagy vagy kisbetűs. Megfejthetetlen, bonyolult, és mindenkinek mást jelent, ezért aztán hiába is próbálnánk magyarázni. De nem is kell. Meg kell élni, átélni és érezni. y régebbi irományom, de most közkincsé tétetik.
A szerelemről
Kihagytam a szerelmet a múltkor. De nem is csoda, hiszen erről aztán agyalhatnék napokat, heteket, éveket, elvonulhatnék remeteéletet élni, akkor sem tudnám elmondani hogyan is van ez bennem, vagy akárkiben.
Pár dolog azért:
A nagy örökké tartó, romantikus szerelemről: nem is érdemes róla beszélni, ilyen úgy sincs.
Hirtelen fellángoló szerelemről: na ilyen lehet, de ez veszélyes dolog. Tapasztalatom azt mutatja, hogy ilyenkor teljesen meghülyülök, és elcseszem az egészet, és nem sok jó lesz belőle. Ilyenekben szoktam a legnagyobbat bukniJ tehát ez jónak jó, felemelő, elragadó, de hirtelen volta miatt hirtelen vége is lesz… És én szívok. (ez nem azért van, mert hihetetlenül pesszimista volnék.) Ha az ember felismeri, hogy a pasi előbb utóbb menni fog, akkor tessék a lehető legjobban kihasználni az egészet, a lehető legtöbb pozitív dolgot kihozva belőle, hogy legyen mire emlékezni. Nehogy úgy érezzük, hogy kihagytunk valamit…
Kialakuló szerelemről: anya épp az előbb mondta hogy vagy szerelmes az ember, vagy nem, arra nem érdemes várni. Vagy van, vagy nincs. Na, ezzel én azért vitatkoznék. Meg lehet szeretni a másikat, lehet hogy ez nem a filmekben létező mindent taroló szenvedély, de ugyanúgy lehet belőle szerelem, szenvedéllyel, egyebekkel mindennel.
(most eszembe jutott tulajdonképpen minek magyarázom én itt a szerelmet… de egyszer majd jó lesz elolvasni, és jókat mosolyogni rajtaJ)
Szóval visszatérve, a kérdés nem eldöntött. Mindenesetre minél jobban ismered a másikat, annál közelebb kerülhetsz hozzá. De ezt már pszichológiából tanultuk…nem érdemes többet mondani róla.
A plátói szerelem: biztosan van, de sok értelme nincsen. Ha nem lehet belőle semmi, mi a francért áltassuk magunkat? Az ilyet minél előbb le kell építeni, szépen módszeresen, és nagy mosollyal visszagondolni rá. (meg magunkra, hogy milyen hülyék is voltunk, de azért jó volt)
Kihasználós szerelemről: ilyen van, tessék vele szembenézni. Kérdés h az ember melyik oldalon áll. Egyébként meg valljuk be, önző érdekek vezetnek még engem is sokszor… persze nem direkt akarom megbántani a másikat, de sajna volt már rá példa. Egyébként meg távol álljon tőlem, hogy csak azért legyek valakivel, hogy a szó szoros értelmében kihasználjam. Ilyen még nem volt, és nem is lesz. (ámmen)
Egyéjszakás „szerelem”: na ilyenről még nincs tapasztalatom… de ne is legyen, ne legyek akkora barom, hogy ilyen történjen velem. És ne menjek el addig, hogy ilyet tegyek. Erre is Ámen.
Csak sex és más semmi: bár ez nem szerelem, azért megemlítendő. Bár szerintem valamilyen fajta érzésnek mindenképpen kell benne lennie, ezt vagy bevallják, vagy nem. Aztán lehet hogy én tévedek…. Érzelmi bevonódás nélkül, vagy azzal, a lényeg hogy jó legyen, különben minek csinálnánk? Élvezzük minden pillanatát, a szabadság és a kötöttség vegyes érzéseit. Hogy úgy vagy valakivel, hogy közben mégsem. Hogy ezt magában ki hogyan számolja el, magánügy. De valahogy ki kell egyezni ott belül.
Se veled se nélküled: kész káosz, kerülendő, én nem bírom az ilyen feszültséget. Összejövünk, szétmegyünk össze szét stb hát ki bírná ezt?! Nem is csinálok ilyet. Ha egyszer rossz volt valamiért, az utána se lesz jobb, ezt be kell látni. Akármilyen nehéz is. (megoldás: keress valaki mást gyorsanJ)
Egyenlőtlen szerelem: egyik oda van, másik már nincs oda. Hát, van ez így… egyszer valakinél majd ugyis borul a bili, és akkor vége. Igyekezzünk elsőnek lenni ilyenkor.
Tökéletes szerelem: ez olyan mint a tökéletes pasi. Nincs. J hogy igazsásos legyek, nőből sincs. De törekedni lehet, és kell is. Jó, ha nagyon belegondolunk, azért előfordulhat hogy valakik tök jól megvannak. De ez ritka…
A szakításról: akkor jó ha te kezded, mert akkor nem jön hirtelen. Egyébként meg nem jó sehogy se. De egyszer mindennek vége van, ez már csak egy ilyen világ. Következménye: élni kell!!!!!!!! Az a jó, ha úgy alakul a dolog, hogy jóban tud maradnia két fél, és nem öli meg a másikat a szemével az utca túloldalán. Ennek persze időt kell adni. Van hogy erre egy élet sem elég….
Hát így hirtelen ennyi most a szerelemről. Mindegy hogy nagy vagy kisbetűs. Megfejthetetlen, bonyolult, és mindenkinek mást jelent, ezért aztán hiába is próbálnánk magyarázni. De nem is kell. Meg kell élni, átélni és érezni. y régebbi irományom, de most közkincsé tétetik.
pár kép a lovardáról
Liza és Piskóta, military versenyen
Gyöngyös és Csábos egy military versenyen
Csoki, Andi és Anna
Heródes, Helena, Lady
Gyöngyös és Csábos egy military versenyen
Csoki, Andi és Anna
Heródes, Helena, Lady
Holnap tervezem hogy kimegyek a loviba, és összepakolom a cuccomat, kipakolom a szekrényemet... borzasztó érzés ám!!! Nagyon jól éreztem ott magam, ha jól számolom teljes két évig. Szeretek ott lenni, szeretek kimenni; mindig élmény volt, amikor lekanyarodtam a kis fiattal a főútról, és a bevezető úton, melyet magas fák, fenyők szegélyeztek, megérkeztem a lovardába. A kutyák néha megugattak ha olyan kedvük volt, ha már edzés volt, sokszor még a lovakról is integettek a gyerekek, köszöntek meg minden... A Luca mindig a nyakamba ugrott ha meglátott... szóval egy nagyon jó kis társaság van ott kint. És mindig történt valami. Ha nem, akkor pedig a lányok ugy is összekombináltak valamit. Pletyka az ment nagyon...
Most már csak szombatonként tudnék kimenni, és remélem ki is fogok menni egy egy terepre.
A legjobban talán Helena fog hiányozni, de róla már megemlékeztem egyszer. De most is megteszem, mert nagyon megszerettem. Élmény volt vele foglalkozni mindig, küzdeni hogy szépen feladja a patáit, és ne nyomjon oda a box oldalához, hogy ne essen össze közben; Hogy ha felteszem rá a nyerget, kantárt, ne induljon neki egyből a világnak, hanem álljon meg... A megállással Helenának mindig is gondjai voltak, ezt az anyjától örökölte. De aztán megtanítottuk neki... (és csendben megjegyzem, ezzel sajnos megint gondok vannak nála). Egyszer nem akart átmenni egy patakon, ugy vezettem át, és akkor rámugrott, felborított, és rálépett a kezemre. Azóta is meg van a nyoma egy kicsit. De szeretem :)
A tereplovaglásokról pedig megintcsak sokat lehetne mesélni... de azt hiszem ezzel most már nem untatok senkit, ezeket át kell élni.
Egy szóval, tervezem a pakolást, holnap ki is megyek mindenképpen. Hogy minden cuccomat elhozom-e, az még kérdés. Hiszen nem hajt a tatár. Jó helyen vannak.
Talán egy kis bucsúbulit is kéne tartani.
Most már csak szombatonként tudnék kimenni, és remélem ki is fogok menni egy egy terepre.
A legjobban talán Helena fog hiányozni, de róla már megemlékeztem egyszer. De most is megteszem, mert nagyon megszerettem. Élmény volt vele foglalkozni mindig, küzdeni hogy szépen feladja a patáit, és ne nyomjon oda a box oldalához, hogy ne essen össze közben; Hogy ha felteszem rá a nyerget, kantárt, ne induljon neki egyből a világnak, hanem álljon meg... A megállással Helenának mindig is gondjai voltak, ezt az anyjától örökölte. De aztán megtanítottuk neki... (és csendben megjegyzem, ezzel sajnos megint gondok vannak nála). Egyszer nem akart átmenni egy patakon, ugy vezettem át, és akkor rámugrott, felborított, és rálépett a kezemre. Azóta is meg van a nyoma egy kicsit. De szeretem :)
A tereplovaglásokról pedig megintcsak sokat lehetne mesélni... de azt hiszem ezzel most már nem untatok senkit, ezeket át kell élni.
Egy szóval, tervezem a pakolást, holnap ki is megyek mindenképpen. Hogy minden cuccomat elhozom-e, az még kérdés. Hiszen nem hajt a tatár. Jó helyen vannak.
Talán egy kis bucsúbulit is kéne tartani.
Friday, August 25, 2006
Vonatozás
Sosem szerettem vonatozni, van amikor elveszi az egész napom. Ma ia ez történt, bár igazából nem is törekedtem, hogy csináljak valami értelmeset is. De a mai vonatozás gondolatébresztő volt.
Rájöttem, hogy néha jólesik ez a rámkényszerített 2és fél, három óra zötykölődés, üres járat az életemben. Ilyankor mindig olvasok, jókat gondolkozom, sokminden szép dolog jut az eszembe, vagy csak bámulok a semmibe. Volt egy időszak, amikor kis füzetecskével utazgattam, és abba irogattam felmerülő gondolataimat. Sajnos ma erre nem volt lehetőségem, így sokminden a feledés szövevényes hálóján akadt fent, de a fontosak azért megmaradtak.
Az első gondolat egy érzésből jött. Abból a rossz érzésből, amit régebben mindig akkor éreztem, amikor Kaposvárról mentem fel pestre. Nem szerettem felmenni sosem, mindig rossz volt itthagyni mindent és mindenkit ami idekötött. Rossz érzés volt, melyben a szomorúság, a hiány, a nem akarás érzései kavarodnak, amikor azt kiabálja belül az ember, hogy nem, nem, nem akarom. (Persze azért be kell valljam ez nem volt mindig ilyen vészes, vagy rossz, de volt rá példa. Általában ezekre emlékszik jól az ember. A szélsőségekre.)
Ez most megváltozott, és ezt meglepetten fedeztem fel. Az életem is persze teljesen megváltozik mostanában. És ennek örülök, ez így van jól. És most már biztos lettem valamiben, amit a múlt hétem megkérdőjeleztem kicsit. De csak egy egészen kicsit.
Mindenhol jó, de legjobb otthon. De mi van ha az ember egyszerre több helyen él? Az az otthon ahol a szülők vannak, vagy az az otthon ahol többet él az ember? Talán érzés kérdése. Ki mit érez otthonnak önmagában. Én mostmár mindkét "otthonomat" szeretem. Mindenhol jó...
A többi gondolatfoszlány azt hiszem most kifejtetlen marad... az nem volt ennyire fontos.
Rájöttem, hogy néha jólesik ez a rámkényszerített 2és fél, három óra zötykölődés, üres járat az életemben. Ilyankor mindig olvasok, jókat gondolkozom, sokminden szép dolog jut az eszembe, vagy csak bámulok a semmibe. Volt egy időszak, amikor kis füzetecskével utazgattam, és abba irogattam felmerülő gondolataimat. Sajnos ma erre nem volt lehetőségem, így sokminden a feledés szövevényes hálóján akadt fent, de a fontosak azért megmaradtak.
Az első gondolat egy érzésből jött. Abból a rossz érzésből, amit régebben mindig akkor éreztem, amikor Kaposvárról mentem fel pestre. Nem szerettem felmenni sosem, mindig rossz volt itthagyni mindent és mindenkit ami idekötött. Rossz érzés volt, melyben a szomorúság, a hiány, a nem akarás érzései kavarodnak, amikor azt kiabálja belül az ember, hogy nem, nem, nem akarom. (Persze azért be kell valljam ez nem volt mindig ilyen vészes, vagy rossz, de volt rá példa. Általában ezekre emlékszik jól az ember. A szélsőségekre.)
Ez most megváltozott, és ezt meglepetten fedeztem fel. Az életem is persze teljesen megváltozik mostanában. És ennek örülök, ez így van jól. És most már biztos lettem valamiben, amit a múlt hétem megkérdőjeleztem kicsit. De csak egy egészen kicsit.
Mindenhol jó, de legjobb otthon. De mi van ha az ember egyszerre több helyen él? Az az otthon ahol a szülők vannak, vagy az az otthon ahol többet él az ember? Talán érzés kérdése. Ki mit érez otthonnak önmagában. Én mostmár mindkét "otthonomat" szeretem. Mindenhol jó...
A többi gondolatfoszlány azt hiszem most kifejtetlen marad... az nem volt ennyire fontos.
Monday, August 21, 2006
Friday, August 18, 2006
Balcsi
Aztán voltunk a balcsin is, mert szárszó nélkül nekem nem nyár a nyár...
Ettünk vodkás dinnyét, és pezsgős is volt.
Ittunk is.
És másnap frissek voltunk.
És strandoltunk. Sokat.
Ha minden igaz, még lesz egy utsó nyári balcsis pörgés... például most fenyvesen a hétvégén.
Ettünk vodkás dinnyét, és pezsgős is volt.
Ittunk is.
És másnap frissek voltunk.
És strandoltunk. Sokat.
Ha minden igaz, még lesz egy utsó nyári balcsis pörgés... például most fenyvesen a hétvégén.
RW
A nyár egyik nagy élménye volt a Robbie Williems koncert. Ne kérdezzétek mennyit fizettem érte.... Lent voltunk a küzdőtéren, alig láttam valamit, viszont ha lábujjhegyre álltam, akkor már a távolban látszott is Robbika. Egész jó kis koncert volt, számomra azért is volt élmény, mert nagyjából ez volt az első ilyen nagyszabású koncert, amire elmentem. Azért megérte... :)
Kifelé menet még a Hooligans gitárosát is kiszúrta az Anna, csináltam is róluk egy közös képet. Mindketen rajta vannak, csak hátulról... A tömeg pedig iszonyatos volt... és volt sok bunkó, leginkább lányok...(Hogy ez mért van?) Szegény Anna, mikor felült tesója nyakába, ledobták egy műanyag üveggel... pedig akkor még robbika sehol sem volt.
make love, not war!
Mondta J. Lennon, és milyen igaza volt! Aztán amikor a hipnózis előadás vizsgájára készültem, olvastam egy hasonlót, csak ezt már egy evolúciós pszichológus mondta. Pontosan ki azt nem tudom, mindenesetre szerinte: "Because we made love, not war, we have been succesful."
Szóval a lényeg: ne háborúzz!
Persze egy kis háború után mindig jó a békülés. Ha jó a béketárgyalás...
Thursday, August 17, 2006
Művészet
"A világ természetesen elvan az Actus tragicus , Mozart meg a többiek nélkül is. Művészet nélkül is lehet élni. A művészet finom és érzékeny hártya közöttünk és a világ szíve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borítja, nem pedig páncél; de ahhoz, hogy eljussunk a világ szívéhez, végül ezt a leheletfinom hártyát is be kell szakítani. "
/H.Hesse/
/H.Hesse/
about films and love
Tegnap megnéztem immár másodszor a Vonzás szabályai c. filmet. Most már szimpatikusabb volt mint elsőre, de most az élményt az rontotta el, hogy akadozott a lejátszás. Ez persze csak kicsit volt frusztráló.... Mindenesetre érdekes film. happyend az nincs benne, kár is várni, de az már ugyis uncsi lenne, ha a csaj összejönne vágyai pasijával. Egyébként sem így mennek a dolgok az életben...
Mert valami mindig közbe jön, akár várjuk, akár nem. (persze általában nem várjuk.) Nos, ezek után érdemes e várni valakire, valakinek tartogatni magunkat? Megismerni valakit, együtt lenni vele, beleszeretni, és közben végigcsinálni a sok vitatkozást, sértődést, eltűrni pár apróságot. Lehet hogy érdemes. A kulcsmozzanat, hogy mennyire szeretünk. Ha nem, akkor aztán édesmindegy, ha kicsit, akkor könnyen túltesszük magunkat az egészen, ha nagyon... akkor minden nagyon.
Most épp megsértve érzem magam, és fel vagyok háborodva. Hogy kicsit, vagy nagyon, az legyen az én titkom még. Talán még én sem tudom.
Egyébként vettem ma két könyvet. Egy elbeszélés kötetet Hessétől, mert végre találtam, és kíváncsi vagyok rá (Álmok háza), valamint egy P Coelho regényt, mert tetszett tőle a 11 perc c. regénye, és kíváncsi vagyok erre is (Veronika meg akar halni). A Hessét kezdtem el, épp indiában járunk. érdekes.
Mert valami mindig közbe jön, akár várjuk, akár nem. (persze általában nem várjuk.) Nos, ezek után érdemes e várni valakire, valakinek tartogatni magunkat? Megismerni valakit, együtt lenni vele, beleszeretni, és közben végigcsinálni a sok vitatkozást, sértődést, eltűrni pár apróságot. Lehet hogy érdemes. A kulcsmozzanat, hogy mennyire szeretünk. Ha nem, akkor aztán édesmindegy, ha kicsit, akkor könnyen túltesszük magunkat az egészen, ha nagyon... akkor minden nagyon.
Most épp megsértve érzem magam, és fel vagyok háborodva. Hogy kicsit, vagy nagyon, az legyen az én titkom még. Talán még én sem tudom.
Egyébként vettem ma két könyvet. Egy elbeszélés kötetet Hessétől, mert végre találtam, és kíváncsi vagyok rá (Álmok háza), valamint egy P Coelho regényt, mert tetszett tőle a 11 perc c. regénye, és kíváncsi vagyok erre is (Veronika meg akar halni). A Hessét kezdtem el, épp indiában járunk. érdekes.
Wednesday, August 16, 2006
utazás
Ma végre megyek fel pestre! Mostanában már ennek is tudok örülni. Mióta nem jutok izzhon lóhoz, csak nézem őket a földről, nem nagy élmény sokat itthon lenni. Helenámtól pedig könnyes búcsút kell vennem, nagyon jókat lovagoltunk együtt, élmény volt belovagolni. Több-kevesebb sikerrel persze. Azóta pedig ráül boldog boldogtalan, és már alig tud valamit abból, amit tanítottunk neki. Oedig jó kis lovacska lene belőle.
Nem írok sokat, megy a buszom, még be kell pakolnom a cuccokat stb.
Ez már a 2. bejegyzés, egész jó vagyok! :)
Egy kép a lovacskáról:
Nem írok sokat, megy a buszom, még be kell pakolnom a cuccokat stb.
Ez már a 2. bejegyzés, egész jó vagyok! :)
Egy kép a lovacskáról:
Subscribe to:
Posts (Atom)