Szerelemről

Ez egy régebbi irományom, most közkincsé teszem:) Elég hosszú lett...

A szerelemről

Kihagytam a szerelmet a múltkor. De nem is csoda, hiszen erről aztán agyalhatnék napokat, heteket, éveket, elvonulhatnék remeteéletet élni, akkor sem tudnám elmondani hogyan is van ez bennem, vagy akárkiben.
Pár dolog azért:
A nagy örökké tartó, romantikus szerelemről: nem is érdemes róla beszélni, ilyen úgy sincs.
Hirtelen fellángoló szerelemről: na ilyen lehet, de ez veszélyes dolog. Tapasztalatom azt mutatja, hogy ilyenkor teljesen meghülyülök, és elcseszem az egészet, és nem sok jó lesz belőle. Ilyenekben szoktam a legnagyobbat bukniJ tehát ez jónak jó, felemelő, elragadó, de hirtelen volta miatt hirtelen vége is lesz… És én szívok. (ez nem azért van, mert hihetetlenül pesszimista volnék.) Ha az ember felismeri, hogy a pasi előbb utóbb menni fog, akkor tessék a lehető legjobban kihasználni az egészet, a lehető legtöbb pozitív dolgot kihozva belőle, hogy legyen mire emlékezni. Nehogy úgy érezzük, hogy kihagytunk valamit…
Kialakuló szerelemről: anya épp az előbb mondta hogy vagy szerelmes az ember, vagy nem, arra nem érdemes várni. Vagy van, vagy nincs. Na, ezzel én azért vitatkoznék. Meg lehet szeretni a másikat, lehet hogy ez nem a filmekben létező mindent taroló szenvedély, de ugyanúgy lehet belőle szerelem, szenvedéllyel, egyebekkel mindennel.
(most eszembe jutott tulajdonképpen minek magyarázom én itt a szerelmet… de egyszer majd jó lesz elolvasni, és jókat mosolyogni rajtaJ)
Szóval visszatérve, a kérdés nem eldöntött. Mindenesetre minél jobban ismered a másikat, annál közelebb kerülhetsz hozzá. De ezt már pszichológiából tanultuk…nem érdemes többet mondani róla.
A plátói szerelem: biztosan van, de sok értelme nincsen. Ha nem lehet belőle semmi, mi a francért áltassuk magunkat? Az ilyet minél előbb le kell építeni, szépen módszeresen, és nagy mosollyal visszagondolni rá. (meg magunkra, hogy milyen hülyék is voltunk, de azért jó volt)
Kihasználós szerelemről: ilyen van, tessék vele szembenézni. Kérdés h az ember melyik oldalon áll. Egyébként meg valljuk be, önző érdekek vezetnek még engem is sokszor… persze nem direkt akarom megbántani a másikat, de sajna volt már rá példa. Egyébként meg távol álljon tőlem, hogy csak azért legyek valakivel, hogy a szó szoros értelmében kihasználjam. Ilyen még nem volt, és nem is lesz. (ámmen)
Egyéjszakás „szerelem”: na ilyenről még nincs tapasztalatom… de ne is legyen, ne legyek akkora barom, hogy ilyen történjen velem. És ne menjek el addig, hogy ilyet tegyek. Erre is Ámen.
Csak sex és más semmi: bár ez nem szerelem, azért megemlítendő. Bár szerintem valamilyen fajta érzésnek mindenképpen kell benne lennie, ezt vagy bevallják, vagy nem. Aztán lehet hogy én tévedek…. Érzelmi bevonódás nélkül, vagy azzal, a lényeg hogy jó legyen, különben minek csinálnánk? Élvezzük minden pillanatát, a szabadság és a kötöttség vegyes érzéseit. Hogy úgy vagy valakivel, hogy közben mégsem. Hogy ezt magában ki hogyan számolja el, magánügy. De valahogy ki kell egyezni ott belül.
Se veled se nélküled: kész káosz, kerülendő, én nem bírom az ilyen feszültséget. Összejövünk, szétmegyünk össze szét stb hát ki bírná ezt?! Nem is csinálok ilyet. Ha egyszer rossz volt valamiért, az utána se lesz jobb, ezt be kell látni. Akármilyen nehéz is. (megoldás: keress valaki mást gyorsanJ)
Egyenlőtlen szerelem: egyik oda van, másik már nincs oda. Hát, van ez így… egyszer valakinél majd ugyis borul a bili, és akkor vége. Igyekezzünk elsőnek lenni ilyenkor.
Tökéletes szerelem: ez olyan mint a tökéletes pasi. Nincs. J hogy igazsásos legyek, nőből sincs. De törekedni lehet, és kell is. Jó, ha nagyon belegondolunk, azért előfordulhat hogy valakik tök jól megvannak. De ez ritka…
A szakításról: akkor jó ha te kezded, mert akkor nem jön hirtelen. Egyébként meg nem jó sehogy se. De egyszer mindennek vége van, ez már csak egy ilyen világ. Következménye: élni kell!!!!!!!! Az a jó, ha úgy alakul a dolog, hogy jóban tud maradnia két fél, és nem öli meg a másikat a szemével az utca túloldalán. Ennek persze időt kell adni. Van hogy erre egy élet sem elég….

Hát így hirtelen ennyi most a szerelemről. Mindegy hogy nagy vagy kisbetűs. Megfejthetetlen, bonyolult, és mindenkinek mást jelent, ezért aztán hiába is próbálnánk magyarázni. De nem is kell. Meg kell élni, átélni és érezni. y régebbi irományom, de most közkincsé tétetik.