Tegnap megnéztem immár másodszor a Vonzás szabályai c. filmet. Most már szimpatikusabb volt mint elsőre, de most az élményt az rontotta el, hogy akadozott a lejátszás. Ez persze csak kicsit volt frusztráló.... Mindenesetre érdekes film. happyend az nincs benne, kár is várni, de az már ugyis uncsi lenne, ha a csaj összejönne vágyai pasijával. Egyébként sem így mennek a dolgok az életben...
Mert valami mindig közbe jön, akár várjuk, akár nem. (persze általában nem várjuk.) Nos, ezek után érdemes e várni valakire, valakinek tartogatni magunkat? Megismerni valakit, együtt lenni vele, beleszeretni, és közben végigcsinálni a sok vitatkozást, sértődést, eltűrni pár apróságot. Lehet hogy érdemes. A kulcsmozzanat, hogy mennyire szeretünk. Ha nem, akkor aztán édesmindegy, ha kicsit, akkor könnyen túltesszük magunkat az egészen, ha nagyon... akkor minden nagyon.
Most épp megsértve érzem magam, és fel vagyok háborodva. Hogy kicsit, vagy nagyon, az legyen az én titkom még. Talán még én sem tudom.
Egyébként vettem ma két könyvet. Egy elbeszélés kötetet Hessétől, mert végre találtam, és kíváncsi vagyok rá (Álmok háza), valamint egy P Coelho regényt, mert tetszett tőle a 11 perc c. regénye, és kíváncsi vagyok erre is (Veronika meg akar halni). A Hessét kezdtem el, épp indiában járunk. érdekes.
No comments:
Post a Comment