:)

Összeköltözünk!!!!!!!!!!

okok, már össze vagyunk gyakorlatilag, de most hivatalosan is, és még gyakorlatilabban :) (persze ilyen szó nincs)

Hipnózis

Mostanában egyre többször kerülök szembe a "csukd le szemed lazítsd el magad" helyzetekkel. Tegnap hipnotizáltak. Nem volt nagy szám, mert csoportos hipnózis volt, egy stenderd eljárás, ami különböző szuggesztiókból állt. Az volt a cél, hogy kiderüljön ki mennyire fogékony a hipnózisra. Én 6 pontos lettem a 12ből, ami közepes minősítést eredményezett. Bár ezt akár előre is megmondtam volna...
De nem akarok nagyon fujjogni, mert azért jó volt, van legalább saját élményem erről, amit sok ember nem mondhat el magáról. És a két kezemet tényleg mintha valami mágneses erő vonzotta volna egymás felé. Még ha a tényleges 3 labdából én tényleg 3at láttam, nem kettőt (egy valaki volt, aki kettőt látott).

Relaxáció, hipnózis, már csak mélyebben meditálnom kell egyszer, és teljes a lista.

A hipnózis mai, elfogadott definíciója:

„A hipnózis olyan társas interakcióként határozható meg, amelyben az egyik személy
(a hipnotizált) egy másik személy (a hipnotizőr) szuggesztióira megváltozott érzékeléssel,
emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló
viselkedés érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos
akaratvesztéssel társul.” (Kihlstrom, 1985, 385-386.o.)

Fontos megjegyezni, mert téves hiedelemként él az emberekben, hogy hipnózisban NEM teszünk meg olyanokat, mely ellentétben áll erkölcsi felfogásunkkal (bár ezt a felfogást természetesen lehet manipulálni, hisz minden attól függ, milyen kontextusban nézzük), vagy amit éber állapotban sem tennénk meg.

Relax

Életemben másodszor relaxáltam ugymond "hivatalos" formában. Szóval h én behunyt szemmel fekszem/ülök, és egy személy pedig búgó, megnyugtató hangon mondja nekem az utasításokat. Hát, másodszorra sem aléltam el tőle... lehet h bennem van a hiba, ezt nem tudom. Nem vagyok az a relaxálós alkat, ebben az értelemben. Nekem egy egyénre szabott forma kéne, az én tempóm szerint, vagy többet kéne csinálni. (ez persze szinte kizárt). Sokkal jobbat tett a lelkemnek, hogy beültem egy forró fürdőre, szólt közben a Massive Attack (remek búgó hangja van, és megnyugtatóbb), és csak feküdtem behunyt szemmel, valamint visszaemlékeztem a csütörtöki relaxra... és így sokkal jobb volt. Persze ez teljesen más... A buddhisták szerint pl meditációnak számít minden olyan pillanat, amikor gondolkodunk, szépen csendben, csak hagyjuk hogy jöjjenek a gondolatok, egymás után sorra. Náluk persze a végső cél a nagy nihil, vagyis hogy minden gondolatunktól megszabaduljunk. Ez igazán nehéz lehet. Sokszor esténként van csak igy idöm csendben gondolkodni, de még akkor is lehetetlen, hogy csak egy kicsit is szűnjenek a gondolatok. Valami mindig van.
Majd egyszer jobban elmélyedeka témában; ha lesz időm.

Remembering autumn

Naplemente itthon
Ősz az Északi-középhegységben
Thank you for smoking...

Well, it's about that talk itself can solve every problem.
És nagyon jó zenéje van, kellemes.

Ma esett a hó. Egész nap fújt a szél, így amikor esett, vízszintesre fújta a szél. Nem nagyon maradt meg, de akkor is, még csak november van. Ilyenkor nem örülünk még a hónak. Én legalábbis nem. Szép, derűs, nyugodt őszi napokat akarok még, sétálni akarok az arany és vörös színű levelek között, szétrúgdosva őket az útból. Ez a legjobb az őszben. A színek, és a levelek a földön. Aztán ott vannak még azok az ezerszínű naplementék. Ilyet csak ősszel látni. Amikor a felhőket süti a nap, a narancs a vörös és a sárga mindenféle kavalkádjával. Bekeretezi az egész eget, és szép végét adja a napnak.
Most ezt mind elfújta az aljas szél. És rájöttem, hogy még alig sétáltam ebben az őszben, csak a sétálás kedvéért. Elmúltak azok a nyugodt napok, délutánok? Hova tűntek? Elpazaroltam őket másra, mert csinálni kellett annyi mindent. Mire pedig ezekkel végez az ember, már nem sok kedve van sétálgatni. Vagy éppen nem volt olyan kedvem, nálam ez is megesik. Mikor már nem lehet többet valamit csinálni, akkor jövünk rá, milyen fontos is lett volna.
Én még sétálni akarok egy nyugodt, szép őszi napon a színes fák alatt! Még ha ennél ezerszer fontosabb dolgok is vannak az életben. Mert élni tudni kell...

ez mind történt

Lányok, lányok nem angyalok
A fiúk (ők sem!)
Ez meg a Girls only club :)
Badacsony, szüret: A lugas, amit nem kellett volna leszüretelni... bocsi Tamás, de nagyon lelkesek voltunk...:)
kemény meló....
Szlovákia
Boyz Club; ahonnan a lányok ki vannak szorítva....
nem sok látszik belőlünk, de ott vagyunk azért:)
várrom szlovákiában
Karaokééééé
Már régen írtam, és most se fogok sokat, mert fáradt vagyok kissé... Volt a hétvégén buli, a régi osztály egy részével, ami eltartott vagy 6ig, szóval keveset aludtam. Meg már itt ülök egy ideje, a képeket rendezgetem, szóval a szemem is elfáradt.
Megint volt egy történelmi pillanat: levágattama hajam, egész rövid lett, madnem fufrut vágott nekem a fodrász. De jó lett, teccik!!:) Valamint a héten nagyon konyhatündér voltam, és mennyi első levesemt megcsináltam, francia hagymalevest. Isteni lett! szóval büszke vagyok magamra.
Voltunk pozsonyban, meg Tomolcsany cityben, és kiderült, hogy azért még egész jól tudok angolul kommunikálni, megnyugodhatok. (Attila haverjánál voltunk szlovákiában, ott gyült össze egy kisebb társaság)
Aztán volt szüret családilag a dunapartos bandával Badacsonyban, most pedig Szabadosék vannak itt Gyuláról, és elvileg grilleznek kint, de kaja még nem volt én meg éhen halok itt bent... ilyen az élet.
És pesze Attilának az éneklős szülinapi bulijáról is vannak remek képek, ami nem mindegyik publikálható...
Na, lássuk a képeket!

Általad

Mindig keresni az újat, új élmények után járni, tapasztalni, érezni, átélni mindent amit lehet, ami belefér.
Ami belefér abba ami vagy, aztán ez átrendez, esetleg kívül-belül, és már egyre több minden bele fér majd abba, ami Te vagy, ami Én vagyok.
Egy új élmény, egy új tapasztalás sokra képes, ezért merni kell. Merni kell bátornak lenni, merni kell mindig lépni előre.
Így mindig hozzátehetsz valamit magadhoz, valami Újat. Az újdonság hatása; varázslatos. Elég ha csak egy kis dologra gondolunk, egy ajándékra akár; egy kis utcára, ahol még nem jártunk, pedig elmentünk mellette; egy emberre, egy kapott mosolyra...
Ne szokjuk meg az életet. Keressünk, és merjünk. Új dolgokat tenni.

hírek röviden

Mostanában kicsit elhanyagoltam az oldalt... nemnagyon volt időm, kedvem,elkapott az egyetem kemény gépezete... már egy remek prezentáción is túlvagyok, megírtam életem első power pointját, és egész jó lett. 4/5öt kaptam... a csoporttól 4est, a tanártól 5öst... ki hinné.

Ma pedig egy nagyon jót lovagoltam a Meránón, ma nagyon együttműködő volt, egész szépen dolgoztunk! Jót tett a lelkemnek.
Attila pedig isteni gofrit sütött! Jól belaktunk belőle, ma már másodszor.
Oh, és a csütörtöki második szülinapi buli remek volt, karaokiztunk, még a rendőrök is kijöttek... mi meg elmentünk a Morrison's ba ezek után... naon jó volt!

Hétvégén megyek haza, ott majd irogatok még.

meglepi

Csütörtökön Attilámnak szülinapja volt, és mivel tárgyi kreativitásom az ajándékadás terén csődöt mondott, ezért: 1-szerveztem egy meglepetés partit, ami nagyon jól sikerült, 2-az lett az ajándék, hogy egy hétvégére elmentünk Bogácsra. (eger mellett, fürdő, kirándulás, borozás)
Mivel a buli jó lett, Attila nem sejtett semmit előre, ezért egy kis baj azért járt: másnapi utunk bogácsra már nem volt ilyen sikeres. A reggeli ICre nem kaptunk jegyet, 1 óra várás. A későbbik vonatról elfelejtettünk átszálni, ezért eger helyett miskolcra jutottunk. 3óra csúszás. Itt már teljesen ellveszett a dolog... innen busz mezőkövesdre, ahol másfél óra várakozás után indult is busz bogácsra. Este 6ra értünk oda. Fürdeni szombaton már nem volt időnk, vasárnap meg rossz idő volt, én meg még meg is fáztam az esti borozgatásban... Viszont jókat sétáltunk, boroztunk, beszélgettünk, és a lakótársak még egy finom pörköltre is meghívtak minket.
A hazafelé út is izgi volt... stoppal kellett menni egerbe, mert a busza az bizony nem akkor jön, amikor az internetes menetrend mondja... no de ezen már meg sem lepődünk.

Hogy el ne felejtsem: http://www.tenyek-tevhitek.hu/
http://www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/depresszioipar.htm

vagy hiszünk, vagy nem. Ez a szabadság?

Meddőség és pszichológia

A következő kis írást Szendi Gábor publikálta, onnan vagdostam össze. http://www.magtud.sote.hu/szg_med.htm

A meddőség pszichoszomatikája

Orvosi szempontból a meddőség a szervezet hibás működése, tehát valami rendellenesség áll a háttérben. Lehet, hogy a szervezetnek jó oka van nem teherbe esni? Vagyis a meddőség nem hibás, hanem helyes válasz bizonyos körülményekre? Másként: a meddőség az anya és a meg nem született utód védelmében történik? E meghökkentőnek tűnő gondolatot számos bizonyítékkal tudjuk alátámasztani.
Embernél is igaz, hogy az optimális fogamzás szezonális eloszlást mutat, akár az állatoknál. Persze egész évben születnek gyerekek, de jól ismert összefüggés, hogy vannak nem kedvező hónapok; az ekkor fogant utódok közt sokkal több lesz a fejlődési rendellenesség, a szkizofrénia, az autizmus, stb.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az evolúció a szaporodás idejének és mértékének szabályozására számos idegi és hormonális mechanizmust "dolgozott" ki, s ha a körülmények, az egyéni tapasztalatok nem kedvezőek, a szervezet erről "tudomást szerez" és "megmakacsolja magát".

Stressz és reprodukciós képesség

Számos embereken tett megfigyelés és vizsgálat igazolja, hogy az evolúciós mechanizmusok ugyanúgy hatnak ránk is, mint más állatfajokra. Háborúkban, természeti katsztrófák esetén sok nő havi ciklusa elmarad, vagy egyéb rendellenességek lépnek fel. Jól ismert jelenség az is, hogy a pubertás előtt elkezdett intenzív sport, vagy pl. a balettozás egy-két-három évvel kitolja az első menstruáció idejét. Felnőttkorban űzött intenzív sport (pl. hosszútávfutás), fitness edzés szintén vérzéskimaradást, vagyis a normális peteérési ciklus kimaradását eredményezheti. Az emberi szervezet ősi mechanizmusai ezt a folyamatos megfeszített fizikai aktivitást úgy "érzékelik", hogy a szervezet állandó harcban áll, vagy menekül, ezért a szaporodási képesség gátlás alá kerül.
Hasonló evolúciós mechanizmusra utal az is, hogy a szegény országokban az alultápláltaknak kitolódik a nemi érése, s a fejlett társadalmakban pedig megfigyelhető, hogy az erősen fogyókúrázók, vagy az anorexia nervosában szenvedők havi ciklusa elmarad, és meddőkké válnak.

A pszichológiai stressz azonban szintén okozhat meddőséget, hiszen az agy valójában nem is tesz különbséget biológiai és pszichés stressz között, a fiziológiai válasz ugyanaz.
Egy követéses vizsgálatban gyermeket tervező nőket kértek meg stressz-napló vezetésére fél éven át. A magas stresszt mutató nők kisebb arányban estek teherbe, illetve nagyobb arányban történt náluk vetélés.
Krónikus stresszben, szorongásos állapotokban, s különösen depresszióban, a hipotalamikus eredetű CRH (Az un. corticotropin releasing hormone-t (CRH-t) kifejezetten a reprodukció szabályozójának tekintjük) szintje igen magas a vérben, ezért ezekben az állapotokban könnyen alakul ki meddőség, vagy koraszülés.

Egyre több vizsgálat jelzi, hogy sokszor a meddőség hátterében emocionális stressz és depresszió áll. Egyrészt -mint láttuk fentebb- a depressziónak komoly kockázata a meddőség, másrészt a meddő nők kb. egy évi sikertelen kezelés után nagy arányban válnak depressziósakká, ami így tovább rontja esélyüket a meddőségük kezelésében. Logikusnak tűnhet, hogy ha sikerül a depressziót, szorongást pszichoterápiás módszerekkel csökkenteni, akkor javulnia kell a teherbeesési aránynak.

Ezt számos vizsgálattal alá is támasztották. (ld cikk)

A mindennapi orvoslás hadilábon áll a pszichológiával, s ennek elsősorban a páciensek, jelen esetben a meddő nők viselik következményeit. Egy gyenge házasság, egy pályatévesztés, egy fel nem dolgozott trauma, haláleset mind eredményezhet egy néma depressziót, amit az emberek megszoknak, együttélnek vele, csak sötéten látják egy kicsit a világot. És esetleg emiatt is, könnyebben törödnek bele abba, hogy éppen ők azok, akiknek még gyerekük sem lehet.

Van Gogh

Hogy kicsit művelődjünk is: pár kép Vincent van Goghtól, amiket szeretek:
starry night:

pavement cafe at night:

Börtön

Álmok álmok éhes farkasok
követeltek minden éjjel
édes béklyók közé zárva
agyam puszta vágyait

álmok álmok vad farkasok
akarjátok hogy nappalom
titeket űzve teljen
végül belétek zuhanva heverjek

minden éjjel

Summer of 2006

Cédrusok
Simeiz, itt fürödtünk a szikláknál


Szevasztopol, kikötő



Szmert fasizmu! Le a fasizmussal!



Hőseink Szevasztopolban
Ezek bizony mi vagyunk :) én csak látszólag végok morcos képet, mert süt a nap!

Jalta az Ay Petriről
Fecskefészek
az ugrás

Krím félsziget, Jalta - az utazás

Még nem is írtam a legeslegnagyobb nyári eseményről, a nyaralásról. Attila volt az kiötlő, és szépen lassan megfertőzte az egész bagázst... mégpedig azzal, hogy a világ legkirályabb helye Ukrajnában, a Krím félszigeten van. Bár nincs nagy összehasonlítási alapom, de tényleg nagyon jó és szép volt. Az utazás volt az egyik legfeledhetetlenebb élmény. Igen, az ukrán hálókocsi amilyen olcsó, olyan félelmetesen büdös, mocskos, meleg volt. Egy vagonban 54 ember, max 3 lehúzható eblakkal az egész vagonban... el lehet képzelni a nyári izzadtság és tömény emberszagot.... szerencsére azért általában mindig sikerült kifogni egy elit légkondis (=lehuzható ablakos) 4ágyas részt, ahol zajlott a közösségi élet (társasjáték, póker, kinek mi).
Szimferopolban szálltunk le a vonatról, és a világ leghosszabb (asszem 80km) TROLI vonalán juthattunk el Jaltába, ahol a remek szállásunk volt, az eurót nem ismerő szállásadó ukrán matróna néninél (a néni nem maradt ott, egszer jelent meg, hozott vmi ronda előszababútort). Ő csak a dollárt ismerte. Ez van, ukrajna távoli világ...
A tenger szép volt, és melegebb mint azt én elképzeltem, valamint lábmasszírozós kavicsos parttal, amit utáltam, de remek ugrálós sziklákkal, amikről még én is ugrottam nagyokat! Az egyik 13m magas volt, innen a bátor fiúk ugráltak csak.
A szocializmus természetesen mutatta nyomait: csillagok, Lenin szobor, hős orosz katonai emlékművek, ezzekkel Szevasztopol volt tele leginkább. A panelházak tömege mindenhol fellelhető volt, és a mocsok is. Jaltában a part szépen kiépített, hangulatos kis hely, de ha beljebb téved az ember, találni érdekes dolgokat...
Az ukrán buszhálózat pedig meg kell hagyni igen sűrű, ám vagy jó buszt fog ki az ember ablakkal, vagy megdöglik a melegben. A jegyvásárlás mindig egy élmény volt, mire elactivityztük úticélunkat. De azt fontos tudni, hogy tovább semmiképp sem maradhattunk volna fent a buszon, mint ameddig jegyet vettünk. Lekiabáltak minket ha nem szálltunk le. Figyeltek ránk nagyon:)
Az angolul beszélő ember ritka, ezért ha ilyennel találkozunk, érdemes az összes infót kiszedni belőle, mert hasznos lehet. Egyébként eltévedni sosem sikerült. A ciril betűket kentük vágtuk már, és számolni is tudtunkk oroszul, és pár szó is megmaradt.
Szerintem ízelítőnek ennyi elég is, a többiről a képek meséljenek.

Mondd

Néha szeretnénk elmondani dolgokat, de nem tudjuk hogyan is vágjunk bele. Átgondoljuk sokszor, ezerszer. Aztán azt is átgondoljuk, hogy milyen helyzetben lenne a legjobb elmondani kis mondandónkat. Majd eljön egy olyan pillanat, amikor ugy érezzük, itt az idő, bele kéne vágni, de a másik mond valamit ami teljesen nem illik oda, vagy teljesen elrontja a kedvünket, és ilyenkor a kevésbé elszántak vagy bátrak könnyen megadják magukat, és inkább nem mondják el. Legközelebb nem történik semmi, de mégsem mondjuk el, majd valami rossz történik, és azt gondoljuk most semmiképpp nem lehet elmondani.
De ez nincs így jól. Általában mindegy hogy mondunk el valamit, és mikor, az a lényeg amit elmondunk. Mert amit nem mondunk el, azt nem tudja meg más. (mekkora igazság!) Elfutni mindig egyszerűbb. Úgy látszik ez a mai nap a közönséges nagy igazságok napja. Elég is belőlük.

Olvasgattam egy kicsit a régi levelek között. Ez mindig mosolyt csal az arcomra. :)
A magyar vasutat télen a jég, nyáron a moha tartja össze.

megtaláltam!

Íme a tuti lovarda: jó volt az edzés, jól ment a lovacska is, és olcsó is: www.favoritlovarda.uw.hu Én a Meranón, Attila pedig a Büszkén lovagolt, melynek eredménye egy nagy adag élmény, és egy kis adag izomláz... de menni fogunk még, töretlenül!

Fül és egyebek

Ma végre megint jó az idő, süt a nap, és viszonylag meleg van! Holnap megyünk is le a balcsira!
Még a mai naphoz hozzátartozik, hogy vettem egy fülbevalót, és már fájdalommentesen ki tudtam venni az állandót, és be tudtam ezt az újat rakni!
Egyébként ez egy nagy hír, mert most lövettem ki a fülemet, eddig sosem volt fülbevalóm. Mégpedig annak emlékére, hogy egy héten 4 vizsgám volt, és mind a négy sikerült! Ezért jun 23án a westendben megtörtént a történelmi pillanat. Utána sajnos nem ment minden simán, a fülecskémnek nem mindig tetszett a dolog, de most már egész jól van.
Aztán tegnap mejdnem bementünk a moziba megnézni a csodálatos Vadászpilóták c filmet, amikor Attila jövőbeli lakótársa csörgött, hogy ő márpedig most azonnal beköltözne... hát a mozinak fuccs, mentünk haza... Vége a kettecskén töltött aranyéletnek... de az élet halad tovább.
Például holnap a balcsin!!!
Pááá

minden jó...

Ma délután, azaz nemsokára megyünk lovagolni!!!!!!!! éljen!
ez az első fontos hír, a második pedig tegnap történt: találtam egy jónak ígérkező állást, gyerekeket kell oviban tanítani kis játékos táncos zenés dolgokra. A hivatalos nevére nem emlékszem, de mindegy is most. Most már csak délutánokat kell szabadon hagyni.
A másik jó hír, és igen, ez már a harmadik: siekerült felvennem szakos/programos tárgyakat! Ennek is hurrá!
Szóval ez egy happy nap.
Tegnap este, mivel nagyon happy voltam a meló miatt, nagyon jó kis padlizsános csirkét sütöttem, és nagyon jó bort vettem hozzá, és nagyon jól megettük ketten, és minden nagyon jó volt :)
Hurrá

mission failed

Kimentem ma a loviba. Bevallom, nem voltam rá elszánva teljesen, hogy mindent kipakolok így hirtelen. Amikor kiértem még az a kis szándék is megingott, hogy egyáltalán most elviszek akármit is. De azért elkezdtem pakolni, kidobáltam a szemetet a szekrényből, és bár dolgot elhoztam, hogy tudjak pesten lovagolni. Leápoltam a nyergemet is, mert ezt már nagyon régen tettem meg. Vittem a lovacskának almát is, körbejártam az istállókat, meg mindent. Ha itthon leszek jövőhéten, akkor megint kimegyek pakolászni. És lovagolni is. És elmondtam J.-nek mi a helyzet, egész simán ment. Hoztak egy új lovat, Fanni a neve, egy kisrácé, de még be kell lovagolni. Telivér és Furioso keveréke, szép állat nagyon. A Cédát pedig nem láttam, talán elvitte a gazdája.

Azért jó terv volt.

Szerelemről

Ez egy régebbi irományom, most közkincsé teszem:) Elég hosszú lett...

A szerelemről

Kihagytam a szerelmet a múltkor. De nem is csoda, hiszen erről aztán agyalhatnék napokat, heteket, éveket, elvonulhatnék remeteéletet élni, akkor sem tudnám elmondani hogyan is van ez bennem, vagy akárkiben.
Pár dolog azért:
A nagy örökké tartó, romantikus szerelemről: nem is érdemes róla beszélni, ilyen úgy sincs.
Hirtelen fellángoló szerelemről: na ilyen lehet, de ez veszélyes dolog. Tapasztalatom azt mutatja, hogy ilyenkor teljesen meghülyülök, és elcseszem az egészet, és nem sok jó lesz belőle. Ilyenekben szoktam a legnagyobbat bukniJ tehát ez jónak jó, felemelő, elragadó, de hirtelen volta miatt hirtelen vége is lesz… És én szívok. (ez nem azért van, mert hihetetlenül pesszimista volnék.) Ha az ember felismeri, hogy a pasi előbb utóbb menni fog, akkor tessék a lehető legjobban kihasználni az egészet, a lehető legtöbb pozitív dolgot kihozva belőle, hogy legyen mire emlékezni. Nehogy úgy érezzük, hogy kihagytunk valamit…
Kialakuló szerelemről: anya épp az előbb mondta hogy vagy szerelmes az ember, vagy nem, arra nem érdemes várni. Vagy van, vagy nincs. Na, ezzel én azért vitatkoznék. Meg lehet szeretni a másikat, lehet hogy ez nem a filmekben létező mindent taroló szenvedély, de ugyanúgy lehet belőle szerelem, szenvedéllyel, egyebekkel mindennel.
(most eszembe jutott tulajdonképpen minek magyarázom én itt a szerelmet… de egyszer majd jó lesz elolvasni, és jókat mosolyogni rajtaJ)
Szóval visszatérve, a kérdés nem eldöntött. Mindenesetre minél jobban ismered a másikat, annál közelebb kerülhetsz hozzá. De ezt már pszichológiából tanultuk…nem érdemes többet mondani róla.
A plátói szerelem: biztosan van, de sok értelme nincsen. Ha nem lehet belőle semmi, mi a francért áltassuk magunkat? Az ilyet minél előbb le kell építeni, szépen módszeresen, és nagy mosollyal visszagondolni rá. (meg magunkra, hogy milyen hülyék is voltunk, de azért jó volt)
Kihasználós szerelemről: ilyen van, tessék vele szembenézni. Kérdés h az ember melyik oldalon áll. Egyébként meg valljuk be, önző érdekek vezetnek még engem is sokszor… persze nem direkt akarom megbántani a másikat, de sajna volt már rá példa. Egyébként meg távol álljon tőlem, hogy csak azért legyek valakivel, hogy a szó szoros értelmében kihasználjam. Ilyen még nem volt, és nem is lesz. (ámmen)
Egyéjszakás „szerelem”: na ilyenről még nincs tapasztalatom… de ne is legyen, ne legyek akkora barom, hogy ilyen történjen velem. És ne menjek el addig, hogy ilyet tegyek. Erre is Ámen.
Csak sex és más semmi: bár ez nem szerelem, azért megemlítendő. Bár szerintem valamilyen fajta érzésnek mindenképpen kell benne lennie, ezt vagy bevallják, vagy nem. Aztán lehet hogy én tévedek…. Érzelmi bevonódás nélkül, vagy azzal, a lényeg hogy jó legyen, különben minek csinálnánk? Élvezzük minden pillanatát, a szabadság és a kötöttség vegyes érzéseit. Hogy úgy vagy valakivel, hogy közben mégsem. Hogy ezt magában ki hogyan számolja el, magánügy. De valahogy ki kell egyezni ott belül.
Se veled se nélküled: kész káosz, kerülendő, én nem bírom az ilyen feszültséget. Összejövünk, szétmegyünk össze szét stb hát ki bírná ezt?! Nem is csinálok ilyet. Ha egyszer rossz volt valamiért, az utána se lesz jobb, ezt be kell látni. Akármilyen nehéz is. (megoldás: keress valaki mást gyorsanJ)
Egyenlőtlen szerelem: egyik oda van, másik már nincs oda. Hát, van ez így… egyszer valakinél majd ugyis borul a bili, és akkor vége. Igyekezzünk elsőnek lenni ilyenkor.
Tökéletes szerelem: ez olyan mint a tökéletes pasi. Nincs. J hogy igazsásos legyek, nőből sincs. De törekedni lehet, és kell is. Jó, ha nagyon belegondolunk, azért előfordulhat hogy valakik tök jól megvannak. De ez ritka…
A szakításról: akkor jó ha te kezded, mert akkor nem jön hirtelen. Egyébként meg nem jó sehogy se. De egyszer mindennek vége van, ez már csak egy ilyen világ. Következménye: élni kell!!!!!!!! Az a jó, ha úgy alakul a dolog, hogy jóban tud maradnia két fél, és nem öli meg a másikat a szemével az utca túloldalán. Ennek persze időt kell adni. Van hogy erre egy élet sem elég….

Hát így hirtelen ennyi most a szerelemről. Mindegy hogy nagy vagy kisbetűs. Megfejthetetlen, bonyolult, és mindenkinek mást jelent, ezért aztán hiába is próbálnánk magyarázni. De nem is kell. Meg kell élni, átélni és érezni. y régebbi irományom, de most közkincsé tétetik.

pár kép a lovardáról

Liza és Piskóta, military versenyen

Gyöngyös és Csábos egy military versenyen
Csoki, Andi és Anna

Heródes, Helena, Lady

Helena

Holnap tervezem hogy kimegyek a loviba, és összepakolom a cuccomat, kipakolom a szekrényemet... borzasztó érzés ám!!! Nagyon jól éreztem ott magam, ha jól számolom teljes két évig. Szeretek ott lenni, szeretek kimenni; mindig élmény volt, amikor lekanyarodtam a kis fiattal a főútról, és a bevezető úton, melyet magas fák, fenyők szegélyeztek, megérkeztem a lovardába. A kutyák néha megugattak ha olyan kedvük volt, ha már edzés volt, sokszor még a lovakról is integettek a gyerekek, köszöntek meg minden... A Luca mindig a nyakamba ugrott ha meglátott... szóval egy nagyon jó kis társaság van ott kint. És mindig történt valami. Ha nem, akkor pedig a lányok ugy is összekombináltak valamit. Pletyka az ment nagyon...
Most már csak szombatonként tudnék kimenni, és remélem ki is fogok menni egy egy terepre.
A legjobban talán Helena fog hiányozni, de róla már megemlékeztem egyszer. De most is megteszem, mert nagyon megszerettem. Élmény volt vele foglalkozni mindig, küzdeni hogy szépen feladja a patáit, és ne nyomjon oda a box oldalához, hogy ne essen össze közben; Hogy ha felteszem rá a nyerget, kantárt, ne induljon neki egyből a világnak, hanem álljon meg... A megállással Helenának mindig is gondjai voltak, ezt az anyjától örökölte. De aztán megtanítottuk neki... (és csendben megjegyzem, ezzel sajnos megint gondok vannak nála). Egyszer nem akart átmenni egy patakon, ugy vezettem át, és akkor rámugrott, felborított, és rálépett a kezemre. Azóta is meg van a nyoma egy kicsit. De szeretem :)
A tereplovaglásokról pedig megintcsak sokat lehetne mesélni... de azt hiszem ezzel most már nem untatok senkit, ezeket át kell élni.
Egy szóval, tervezem a pakolást, holnap ki is megyek mindenképpen. Hogy minden cuccomat elhozom-e, az még kérdés. Hiszen nem hajt a tatár. Jó helyen vannak.
Talán egy kis bucsúbulit is kéne tartani.

Vonatozás

Sosem szerettem vonatozni, van amikor elveszi az egész napom. Ma ia ez történt, bár igazából nem is törekedtem, hogy csináljak valami értelmeset is. De a mai vonatozás gondolatébresztő volt.
Rájöttem, hogy néha jólesik ez a rámkényszerített 2és fél, három óra zötykölődés, üres járat az életemben. Ilyankor mindig olvasok, jókat gondolkozom, sokminden szép dolog jut az eszembe, vagy csak bámulok a semmibe. Volt egy időszak, amikor kis füzetecskével utazgattam, és abba irogattam felmerülő gondolataimat. Sajnos ma erre nem volt lehetőségem, így sokminden a feledés szövevényes hálóján akadt fent, de a fontosak azért megmaradtak.
Az első gondolat egy érzésből jött. Abból a rossz érzésből, amit régebben mindig akkor éreztem, amikor Kaposvárról mentem fel pestre. Nem szerettem felmenni sosem, mindig rossz volt itthagyni mindent és mindenkit ami idekötött. Rossz érzés volt, melyben a szomorúság, a hiány, a nem akarás érzései kavarodnak, amikor azt kiabálja belül az ember, hogy nem, nem, nem akarom. (Persze azért be kell valljam ez nem volt mindig ilyen vészes, vagy rossz, de volt rá példa. Általában ezekre emlékszik jól az ember. A szélsőségekre.)
Ez most megváltozott, és ezt meglepetten fedeztem fel. Az életem is persze teljesen megváltozik mostanában. És ennek örülök, ez így van jól. És most már biztos lettem valamiben, amit a múlt hétem megkérdőjeleztem kicsit. De csak egy egészen kicsit.
Mindenhol jó, de legjobb otthon. De mi van ha az ember egyszerre több helyen él? Az az otthon ahol a szülők vannak, vagy az az otthon ahol többet él az ember? Talán érzés kérdése. Ki mit érez otthonnak önmagában. Én mostmár mindkét "otthonomat" szeretem. Mindenhol jó...
A többi gondolatfoszlány azt hiszem most kifejtetlen marad... az nem volt ennyire fontos.

vihar volt

Az év viharát, katasztrófáját kényelmesen utazva, az m7sen éltem át. És túléltem.

Balcsi

Aztán voltunk a balcsin is, mert szárszó nélkül nekem nem nyár a nyár...
Ettünk vodkás dinnyét, és pezsgős is volt.
Ittunk is.
És másnap frissek voltunk.
És strandoltunk. Sokat.
Ha minden igaz, még lesz egy utsó nyári balcsis pörgés... például most fenyvesen a hétvégén.

RW

A nyár egyik nagy élménye volt a Robbie Williems koncert. Ne kérdezzétek mennyit fizettem érte.... Lent voltunk a küzdőtéren, alig láttam valamit, viszont ha lábujjhegyre álltam, akkor már a távolban látszott is Robbika. Egész jó kis koncert volt, számomra azért is volt élmény, mert nagyjából ez volt az első ilyen nagyszabású koncert, amire elmentem. Azért megérte... :)

Kifelé menet még a Hooligans gitárosát is kiszúrta az Anna, csináltam is róluk egy közös képet. Mindketen rajta vannak, csak hátulról... A tömeg pedig iszonyatos volt... és volt sok bunkó, leginkább lányok...(Hogy ez mért van?) Szegény Anna, mikor felült tesója nyakába, ledobták egy műanyag üveggel... pedig akkor még robbika sehol sem volt.

make love, not war!

Mondta J. Lennon, és milyen igaza volt! Aztán amikor a hipnózis előadás vizsgájára készültem, olvastam egy hasonlót, csak ezt már egy evolúciós pszichológus mondta. Pontosan ki azt nem tudom, mindenesetre szerinte: "Because we made love, not war, we have been succesful."
Szóval a lényeg: ne háborúzz!
Persze egy kis háború után mindig jó a békülés. Ha jó a béketárgyalás...

Művészet

"A világ természetesen elvan az Actus tragicus , Mozart meg a többiek nélkül is. Művészet nélkül is lehet élni. A művészet finom és érzékeny hártya közöttünk és a világ szíve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borítja, nem pedig páncél; de ahhoz, hogy eljussunk a világ szívéhez, végül ezt a leheletfinom hártyát is be kell szakítani. "

/H.Hesse/

about films and love

Tegnap megnéztem immár másodszor a Vonzás szabályai c. filmet. Most már szimpatikusabb volt mint elsőre, de most az élményt az rontotta el, hogy akadozott a lejátszás. Ez persze csak kicsit volt frusztráló.... Mindenesetre érdekes film. happyend az nincs benne, kár is várni, de az már ugyis uncsi lenne, ha a csaj összejönne vágyai pasijával. Egyébként sem így mennek a dolgok az életben...
Mert valami mindig közbe jön, akár várjuk, akár nem. (persze általában nem várjuk.) Nos, ezek után érdemes e várni valakire, valakinek tartogatni magunkat? Megismerni valakit, együtt lenni vele, beleszeretni, és közben végigcsinálni a sok vitatkozást, sértődést, eltűrni pár apróságot. Lehet hogy érdemes. A kulcsmozzanat, hogy mennyire szeretünk. Ha nem, akkor aztán édesmindegy, ha kicsit, akkor könnyen túltesszük magunkat az egészen, ha nagyon... akkor minden nagyon.
Most épp megsértve érzem magam, és fel vagyok háborodva. Hogy kicsit, vagy nagyon, az legyen az én titkom még. Talán még én sem tudom.

Egyébként vettem ma két könyvet. Egy elbeszélés kötetet Hessétől, mert végre találtam, és kíváncsi vagyok rá (Álmok háza), valamint egy P Coelho regényt, mert tetszett tőle a 11 perc c. regénye, és kíváncsi vagyok erre is (Veronika meg akar halni). A Hessét kezdtem el, épp indiában járunk. érdekes.

utazás

Ma végre megyek fel pestre! Mostanában már ennek is tudok örülni. Mióta nem jutok izzhon lóhoz, csak nézem őket a földről, nem nagy élmény sokat itthon lenni. Helenámtól pedig könnyes búcsút kell vennem, nagyon jókat lovagoltunk együtt, élmény volt belovagolni. Több-kevesebb sikerrel persze. Azóta pedig ráül boldog boldogtalan, és már alig tud valamit abból, amit tanítottunk neki. Oedig jó kis lovacska lene belőle.
Nem írok sokat, megy a buszom, még be kell pakolnom a cuccokat stb.

Ez már a 2. bejegyzés, egész jó vagyok! :)
Egy kép a lovacskáról:

Nagy népi bölcsesség: egyszer mindent el kell kezdeni... vagy ki kell próbálni.... és az életet élni kell...stb. Nézzük mi lesz ebből a blogos dologból, ha én csinálom. Szerintem én vagyok rá a legkíváncsibb. Hát ismerkedjünk!